2014. december 21., vasárnap

Chapter 11

A Little Bit of Your Heart (live)
A koncert helyszínének bejárata hemzsegett a rajongóktól. A többségük a fiúk dalait énekelte, de voltak olyanok is, akik megállás nélkül zokogtak az örömtől.
- Még mindig hihetetlen számomra, hogy ilyen s ehhez hasonló reakciókat váltotok ki a tinikből. Elég, ha valaki kimondja a neveteket - mondtam kicsatolva az övem, miközben Harry leállította a motort. Arcára fáradt mosoly ült ki. - Úgy érzem, nem mondtam újdonságot. Igaz?
- Igaz, de nem győzzük hangsúlyozni a srácokkal, ha nincsenek a rajongóink, akkor mi sem lennénk ott, ahol most vagyunk - nézett ki a szélvédőn. Egy pillanatra lehunyta szemeit s beletúrt hajába. - Fogalmam sincs, mi történik akkor, ha ennek az egésznek egyszer csak vége lesz. Már most mar a lelkiismeret furdalás.
Szabad kezemmel megcirógattam arcát s egy puszit leheltem ajkaira, amit azonnal viszonzott is. Tudatni akartam Vele, hogy rám mindenben számíthat. Nemcsak azért, mert sok-sok mindent kaptam az elmúlt hetekben. Harry az egyik legfontosabb személlyé nőtte ki magát az életemben. Elhamarkodottnak tűnhet, de úgy érzem... Úgy érzem, hogy beleszerettem. Viszont rettentően félek bevallani neki. Mi van akkor, ha a szerelmem egyirányú? Ripityára törne a szívem a csalódástól, ha elutasítana.
- Vadmacska, itt vagy még? - zökkentett ki gondolataim közül rekedtes baritonja, miközben aggodalmasan feltérképezte arcom minden egyes szegletét. Aprót bólintottam és még egy mosolyt is kicsikartam magamból. - Biztos?
- Biztos, ne aggodalmaskodj! - tűrtem a füle mögé egy göndör tincset, aztán kinyitottam az ajtót. Paul már várakozott ránk, az autó oldalának dőlve ügyelt a rendre. Biztató mosolyt küldött felém, amikor mellé tipegtem. Biztonságérzetemet Haz erősítette meg azzal, hogy átkarolta derekam és egy picit megszorította azt. A rajongók őrült sikoltozásba kezdtek, néhányan hisztérikusan felzokogtak. Lépteinket megszaporázva siettünk befelé az épületbe, ahol valamivel kisebb káosz uralkodott, mint kint. A gyomrom borsó nagyságúra zsugorodott, ahogy belegondoltam: néhány perc múlva megnyitják a főkaput és be fog özönleni az a sok, eltántoríthatatlanul szerelmes tinilány. Kétségbeesetten hajoltam Paulhoz. - Merre találom a mosdót?
- Végigmész a folyosón és befordulsz jobbra - biccentettem egyet, majd elszakadva a rémült Harry-től rohantam végig az említett útvonalon. Az első üres kabin ajtaját belökve rogytam térdre s adtam ki magamból mindent. Sosem uralkodott még így el rajtam a pánikrohamom. 
Köztudott, hogy utálom a nagy tömeget. Ezért is járok ritkán bulizni. Miután teljesen kiürült a gyomrom, megpróbáltam felállni és rendbe tenni magam. Nehezen, de sikerült nem elájulnom a halántékomba hasító fájdalomtól. Amint megmostam az arcom, kerestem a táskámban egy rágót s azt rágcsálva kiléptem a folyosóra. Zavartan pislogtam néhányat, ahogy találkozott a tekintetem Harry smaragdjával.
- Még hogy ne aggódjak... Ariana, az ilyesmivel nem szabad játszani! - fonta körém karjait, aztán arcát a hajamba fúrta. Karjaimat erőtlenül kulcsoltam derekára. - Haza szeretnélek vinni, de amilyen makacs vagy, biztosan ellenkeznél...
- Jól gondolod - motyogtam mellkasába; férfias illata másodpercek alatt lenyugtatott. Ha tehetném, mindig ezt az eszenciát szívnám magamba. Gondterhelten felmordult, szorítása erősebbé vált. - Ritkán jön elő a pánikrohamom, szóval nem mindennapos. Nincs okod az aggodalomra!
- Dehogyisnem! - vált dühössé a hangja. A levegőt élesen beszívta, szemei vérben forogtak. Te-jó-ég! Egy aprócska rosszullét hogy tudott ekkora port kavarni? Az arcom lángolni kezdett. A manóba, egy újabb tünete a betegségnek... - Elmondhattad volna... Miért kellett titkolóznod?
- Harry, kérlek... Ne csinálj már ebből akkora ügyet! Nem halálos beteg vagyok, az isten szerelmére! Akkor talán megérteném, hogy így reagálsz - mondtam remegve. Féltem a fiútól.
Már reagált volna, amikor megjelent Paul. A háttérből rögtön kiszűrtem a sikolyokat. Hamarosan kezdetét veszi az őrület...
- Mennem kell, de itt még nem fejeztük be a beszélgetést - mondta rekedtesen, amitől felállt a szőr a hátamon. Nem jó értelemben.

***

A fellépés alatt mindvégig Paullal voltam a backstage-ben, így kevésbé volt elviselhetetlen a rosszullétem. Habár Harry mosolygott meg integetett a rajongóknak, éreztem, hogy még mindig dühös rám. A fiúk azonban nem vettek észre semmit.
- A következő dalt egy különleges lánynak küldöm, aki teljesen megváltoztatott az elmúlt hetekben - nézett rám Haz, majd elmosolyodott. Zayn meglepetten oldalba bökte, a többiek pedig helyeslően bólogattak. A rajongók üdvrivalgásban törtek ki, mikor felcsendültek az első akkordok. Liam biztatni kezdte a közönséget. - Énekeljetek velünk!
Szipogva dülöngéltem a hangfalon, amin ültem. Egyszer adtak nekem szerenádot, azóta körülbelül 6 év telt el. Az egyik évfolyamtársam fülig szerelmes volt belém, az osztálytársai vették rá, hogy jöjjön el hozzánk egyik éjjel és fejezze ki egy dalban felém irányuló érzéseit. Sosem felejtem el, anya kuncogva hívta be a házba, és megkínálta egy bögre kakaóval. Apa erről nem tudott, hiszen nem otthon töltötte az éjszakát, hanem valamelyik haverjánál.
- Jól vagy? - simította vállamra a kezét Paul, én pedig felnéztem rá s mosolyogva bólintottam egy nagyot. Egy ideig csendben fürkészte arcom, majd elmosolyodott és egy zsebkendőt nyomott a kezembe. - Töröld le a könnyeid és a sminked, mert a végén megijedek tőled!
- Azért annyira nem lehet vészes - biggyesztem le ajkaimat, miközben elővettem a táskámból a sminktükröm. Megborzongtam, mikor megláttam a tükörképem. Paul felnevetett mellettem. - Ha tudtam volna, hogy meg fogok siratni egy számot, nem sminkelem ki magam.
Ahogy eltüntettem a szemfestéket az arcomról, a színpad felé pillantottam. Harry tekintete találkozott az enyémmel. Őszinte megbánást olvastam ki smaragdzöld íriszeiből, a harag valamelyest elillant. Félénken elmosolyodtam, amit azonnal viszonzott is. A gyomromban békésen alvó pillangók rögtön felébredtek s őrült szárnycsapásba kezdtek.
- A fiúknak lesz még egy gyors interjújuk, aztán leléphettek Harry-vel - tájékoztatott Paul, miután elrakta a telefonját a mellénye zsebébe.
- Mit gondolsz, a rajongók sejtenek valamit a kapcsolatunkból? - kérdeztem összevont szemöldökkel, miközben beleittam a nemrég kapott ásványvizembe. - Úgy értem, volt pár apró jel, amiből könnyen lekövetkeztethetnek valamit.
- Meglehet. Ezek a lányok olyanok, mint az FBI. Mindent kiderítenek, alaposan körbejárják a témát és futótűzként elterjesztik a köreikben. Az egész világon - elkerekedett a szemem. Az egész világon? Nem akarok a címlapokon kikötni! Az újságírók undorítóbbak, mint például egy útszéli motel. Az ember érzéseit nem veszik figyelembe, csak a haszonra utaznak.
- Tehát ma este már arról is olvashatok valamelyik portálon, hogy Harry-nek barátnője van, aki ráadásul én vagyok? - Paul bólintott egyet. - Remek. Lelkileg fel kell készülnöm a halálos és gyűlölködő üzenetekre.
Talán lesz olyan is, aki örül majd a kedvenc énekese boldogságának. Nem tudom. Csak reménykedem.

-------------------------

Sziasztok!
Egy hetes csúszással, de sikerült megírnom a folytatással :) A múlt hétvégén azért nem tudtam frisst hozni, mert sok tanulnivalóm volt :3 Köszönöm az előző fejezethez érkezett 2 kommentárt - Secret Queen és Andrea Ranocchia: Kicsit zokon vettem az előző kommentjeid, azért fakadtam ki ennyire. Remélem, nem bántottalak meg nagyon :3 ♥ -, a 17 pipát, a 13.000 megtekintést és a 31 feliratkozót ♥! A következő fejezetben most már sorra kerül a vacsora is és Harry-ék befejezik a beszélgetést :) Írjatok és pipáljatok bátran! :) További szép délutánt és pihenésben gazdag szünetet kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy

2014. december 7., vasárnap

Chapter 10

Love Me Harder ft. The Weeknd
Feszülten figyeltem a mellettünk elsuhanó tájat. Még a rádióban szóló Bublé sláger sem nyugtatott meg. A gyomrom már indulás óta borsó nagyságú görccsel „boldogított”. Legszívesebben otthon maradtam volna. De most nemcsak rólam, hanem Harry-ről is szó volt. Kettőnkről.
- Nem lesz semmi baj, Vadmacska - tűrt a fülem mögé egy tincset a fiú, majd az államnál fogva kényszerített arra, hogy a szemébe nézzek. Smaragdzöld íriszei szeretetteljesen, mégis kétségbeesetten csillogtak - Lazulj el, jó?
- Amíg túl nem esünk ezen a megbeszélésen, addig az ájulás szélén leszek - motyogtam a combomon pihenő kézre simítva a sajátomat. Haz összekulcsolta ujjainkat s egy puszit lehelt a számra. Még mielőtt jobban belemerültünk volna a csókba, egy erélyes dudálás zökkentett ki minket; a jelzőlámpa zöldre váltott. Kuncogva húzódtam el az énekestől, aki nyugtalanul felmordult. - Indulnunk kellene...
- A koncert után nem kíméllek, ezt jól jegyezd meg! - villantotta meg ezerwattos vigyorát. A gödröcskék láttán még szélesebb mosoly terült el arcomon, a pillangóim felébredtek a hasamban. - Ha már úgyis porondon leszünk, elviszlek vacsorázni. Benne vagy?
- Csak olyan helyre vigyél, ahová nem kell kiöltözni - adtam meg magam egy vállrándítás közepette, miközben Hazza leparkolt egy szürke Audi mellett. Felsóhajtottam. - Félek.
- Nincs mitől - cirógatta meg arcomat hüvelyujjával, majd kiszállt mellőlem s az oldalamra sietett. Szerencsére egy rajongó vagy lesifotós sem állta utunkat, így kéz a kézben léphettünk be az épületbe. Paul már várt minket a recepciónál, ezért időm sem volt tüzetesebben körbenézni. Mintha az életem múlt volna rajta, úgy fogtam Harry kezét. Ráadásul arra is oda kellett figyelnem, nehogy pofára essek a magassarkúm miatt. Amikor beléptünk a hatalmas irodába, minden szempár felénk irányult. A levegő a tüdőmbe rekedt, valósággal küszködtem az oxigénbevitellel.
- Á, Harry! Örülök, hogy ideértetek! - ugrott fel a helyéről egy szőke hajú, fekete öltönyös fickó. Arcát néhány napos borosta fedte, mélykék szemeit fekete keretes szemüveg vette körül. Harmincas évei környékén járhatott; a tartása és a személyisége tekintélyt parancsoló volt. Mire feleszméltem gondolataimból, felém nyújtotta jobbját. - George Mills, a Modest! igazgatója. 
- Ariana Grande, örvendek - mosolyogtam rá erőltetetten. Le kellett gyűrnöm az epés megjegyzéseimet, nehogy még nagyobb kalamajkát okozzak.
Miután helyet foglaltunk, kezdetét vehette a megbeszélés. Kérdések záporoztak felénk, melyekre javarészt Haz válaszolt. Amikor a munkámra kérdeztek rá, úrrá lett rajtam az undor és a rettegés, csak feszengve tudtam válaszolni. Az irodát sutyorgások töltötték be, én pedig kis híján elsírtam magam szégyenemben. Az sem segített a helyzeten, hogy az igazgató tekintete mindvégig rajtam pihent. Akármerre néztem, magamon éreztem perzselő szemeit.
- A szavaidból ítélve szeretnéd, ha a kapcsolatotok megmaradna mindenféle szerződés vagy egyéb kötöttség nélkül... - szólalt meg az igazgató-helyettes, Jack. A göndörke biccentett egyet. - Ez megoldható. Egy feltétellel: Ariana-nak fel kell hagynia a prostitúcióval! Hatalmas ellenszenvet váltana ki a rajongók körében, ha megtudnák a kisasszony foglalkozását.
Egyszerre sokkolt és lepett meg a döntés. Örömmel mondanék le az életem e szakaszáról, kérni sem kell. A sokk a kapcsolatunk elfogadására vonatkozott. Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen szemet hunytak a szórakozóhelyen történtek felett. Bár, kitudja, mi jár a fejükben.
- Természetesen elfogadjuk a feltételt - bólintottam rá néhány percnyi mérlegelést követően. Ha ez kell, hogy együtt lehessünk s a fiúk híre se romoljon, önként és dalolva hagyom magam mögött ez a „sötét korszakot”.
Azzal azonban mindannyian egyetértettünk, hogy ma már biztosan olvashatunk valamelyik pletykalapban a tegnapi incidensről. Ha képek nem is készültek, néhány szemtanút valószínűleg elcsíptek egy-egy szaftos részletért az újságírók.
- A sajtósunk majd eltusolja az ügyet, ha esetleg durvulnának a találgatások. Még egy dolog: többször ne keveredj ilyenbe! Ezzel árthatsz a bandának, te is tudod - az énekes szem forgatva bólintott egyet. Jack rosszallóan megrázta a fejét. - Semmit sem változol, igaz-e? Ugyanolyan pimasz vagy, mint mindig...
- Ilyen a formám - kortyolt bele ásványvizes palackjába Harry, én pedig akaratlanul is elvigyorodtam. A mosoly az arcomra fagyott, amikor a fiú keze a combomra siklott. Pilláim alól néztem fel arcára, melyen egy vidám vigyor trónolt levakarhatatlanul. Suttogva intézte felém szavait, miközben bőrömön zongorázott hosszú ujjaival. - Lángvörös az arcod, Vadmacska...
Említett testrészemet a kezeim közé rejtettem, mire a mellettem ülő fiú felnevetett. Látni nem láttam, de éreztem, hogy ismételten ránk terelődött a figyelem. Haza akartam menni. Most.
- Ha nincs más, akár mehetnénk is. Még vár rám egy üzleti ebéd - igazította meg nyakkendőjét George, majd odajött hozzám. Felvont szemöldökkel hátráltam egyet. Mit akarhat tőlem ez a barom? - Remélem, még találkozunk! Sok sikert a sztárvilágban, Ariana...
- Öhm... Köszönöm?! - motyogtam s miután köszönésképp biccentettem egyet, odamentem Harry-hez. Paullal beszélgettek éppen, de azt már nem hallottam, mi volt a beszélgetésük témája. Gyanúsan gyorsan hallgattak el. Mosolyt erőltetve arcomra szólaltam meg, bár a hangom kissé magasabb oktávon pihent. - Mehetünk?
- Persze. Később találkozunk, Higgs - ráztak kezet a férfivel, majd elhagytuk a helységet. Faggatózni nem akartam, de jó lett volna tudni, miről beszélgettek. Zakómat összébb húzva ültem be a kocsiba, aztán bekötöttem magam és egy pillanatra lehunytam a szemem. Túl sok minden keringett a fejemben. Amikor Haz beült mellém, felé fordultam. - Menj egyedül a próbára, én szeretnék egy kicsit pihenni a koncert előtt. Rendben?
- George kavart fel ennyire? - kérdezett rá rögtön, mintha a fejembe látott volna. Részben. Aprót bólintottam. - Az a kretén rosszabb, mint egy pióca. Amióta Jack előléptette, így viselkedik.
- Reménykedem benne, hogy nem kell többé találkoznom vele - mondtam őszintén, aztán kinéztem az ablakon. Már abban az utcában jártunk, ahol Harry háza állt. Pár perc múlva elhalkult a motor. - Küld el üzenetben a helyszín címét és a kezdés időpontját, oké?
Válaszul kaptam egy nagy bólintást s egy térdremegtető csókot. Rákvörös arccal és lemoshatatlan vigyorral szökdécseltem be a lakásba, majd fel a szobámba. Ruhástól borultam az ágyra, ahol azonnal elnyomott az álom.

***

A telefonom zenélésére ébredtem. Kipihenten nyújtóztam egyet s a készülékért nyúltam. Harry neve villogott a kijelzőn, ennek köszönhetően nagyot dobbant a szívem és a mosoly szélesebb lett az arcomon.
- A manóba! Én szerettelek volna felébreszteni... Mondjuk a csókjaimmal... - elkerekedett szemekkel meredtem a gardróbból kilépő fiúra. Ajkain dögös vigyor csücsült, szinte fülig érő. Haja laza kontyba lett fogatva; felsőtestét alig begombolt ing, hosszú lábait a már megszokott fekete farmernadrágja takarta. - Már megint paradicsom jelent meg a fejed helyén...
- Kellett neked ilyen jó pasivá válnod az évek során. Talán, ha azt az inget begombolnád, akkor nemcsak a mellkasod, hanem a szemeid vonzanák a tekintetem - térdeltem fel az ágyon, kezeimet pedig az ölembe ejtettem. Fogaimat az alsó ajkamba mélyesztve pislogtam párat, miközben oldalra döntöttem a fejem. Haz felnevetett. - Mi olyan vicces, hm?
- Alig 2 órája kaptál egy szenvedélyes csókot, Vadmacska... Ennyire ne legyél telhetetlen, mert a végén szexmániásnak foglak hinni - jött oda hozzám. Körém fonta karjait s mire észbe kaphattam volna, átdugta nyelvét a számba. Hevesen faltuk egymást, alig kaptunk levegőt. A zakóm már a földön pihent, ahogy a fiú inge is. Harry a nyakam harapdálásánál állt meg. - Fél óra múlva kezdődik a koncert... Utána elviszlek vacsorázni és ha jó kislány leszel, többszörös desszertben részesülhetsz...
- Kecsegtető, nagyon kecsegtető - hümmögtem visszafojtott kuncogással. Amint az énekes leemelt az ágyról, besiettem a gardróbba s átöltöztem. Sietősen átkocogtam a fürdőbe, ahol kifésültem a hajam és összekötöttem egy erős lófarokba. Miután felkerült a smink, kifestettem a körmöm. Fújtam magamra a kedvenc parfümömből, aztán lekapcsoltam a villanyt és mosolyogva összecsaptam a tenyerem. - Vedd fel az inged és induljunk, mert a fiúk kitekerik a nyakad!
Haz megrázta a fejét és roppant kifinomult mozdulatokkal, kellő lassúsággal magára kapta a ruhadarabot. Ahelyett, hogy szót fogadott volna nekem - gombolja be az ingét rendesen, ne úgy, mint aki magasról tesz az egészre -, lustán begombolt kettőt és diadalittasan, mint aki jól végezte a dolgát, kihúzta magát.
- Show must go on! - bokszolt a levegőbe, miközben a telefonjára pillantott. Mosolya szélesebb lett, mint eddig volt. Vajon mit titkolhat előttem? Egyáltalán titkol valamit? Fenébe a férfiak észjárásával!

-------------------------

Sziasztok!
Egy napot késett a Mikulásom, de annyi dolga volt, hogy sajnos csak most landolt a szánja nálam :) Kissé kritikus vagyok a fejezet első felével kapcsolatban, de Ti majd eldöntitek :) Köszönöm az előző részhez érkezett 4 kommentárt - Heni, Nelli, Veronica~ és Andrea Ranocchia: Sajnálom, hogy nem pakolom bele rögtön a mellékszereplőket a történetbe, de ők mellékszereplők. A másik pedig, kikérem magamnak, hogy a szexre épül a történet. Ha jól emlékszem, valahol már megemlítettem, hogy ez a blogom nem az a habos-babos és nyáltól tocsogó sztori lesz... Ki akartam törni ebből a világból. Ennyi az egész. Arról pedig nem én tehetek, hogy ennyi (84, azt hiszem) érdeklődő mellett nem kapsz visszajelzést... -, a 14 pipát és a 11.000! megtekintést ♥! Ti vagytok a legeslegjobbak ♥! További szép estét és sok-sok erőt kívánok a jövő héthez ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy

2014. november 29., szombat

Chapter 9

Dangerous
Rossz előérzetem támadt, amikor kiszálltunk a taxiból. A szórakozóhely bejáratánál alul öltözött lányok és kigyúrt, agyontetovált, nagydarab fiúk cigarettáztak vagy éppen hánytatták társukat. Orromat elöntötte a füst és a hányás szagának egyvelege. Nagyot nyelve fogtam meg Harry kezét, aki biztatásképp megszorította ujjaimat s egy puszit lehelt az arcomra.
- Menjünk! - suttogta fülembe, miközben maga után kezdett el húzni. Csendben lépkedtem az énekes mellett, aki biccentett egyet a biztonsági őrnek. Meg sem lepődtem azon, hogy egy fityinget se kellett fizetnünk. Miután leadtuk a kabátjainkat a ruhatárba, odamentünk a pulthoz. Haz-ra bíztam a rendelést. Derekamat átkarolva kérte ki az italokat. - Egy tonik és egy vodka-narancs lesz.
- Máris adom - a pultos csaj láthatóan elvörösödött, amikor a fiú rámosolygott. Pár perc múlva a poharainkkal egyensúlyozva s a táncoló tömegen átvágva telepedtünk le egy üres boxba.
A vodka marta a torkom, amit a narancs egy picit enyhített. Csípőm akaratlanul is mozogni kezdett az éppen dübörgő zenére, így lassan elkortyolgatva az alkoholos-gyümölcsös löttyöt hajoltam oda a göndör hajú félistenhez.
- Táncolni akarok - ajkaim közé véve fülcimpáját simítottam végig fedetlen mellkasán, amitől belemorgott a nyakhajlatomba.
- Ezt ne csináld többször... Nyilvános helyen vagyunk, Vadmacska - nyögte fülembe, majd felhúzott a helyemről s meg sem álltunk a táncparkettig. Karjait szorosan körém fonva húzta kacér vigyorra száját; kezei a fenekemen állapodtak meg. Felnyüszítettem, mikor nekem dörzsölte magát. A szűk farmeren keresztül igencsak érezhetővé és láthatóvá vált merevedése. - Kellett nekem rábeszélni téged a bulizásra... A gatyám idők kérdése és szétreped...
- Gondolj valami másra... Eszem ágában sincs még hazamenni - leheltem egy szolid csókot ajkaira s elkezdtem a dallamra ringatózni. Fejemet ide-oda dobáltam, tekintetemmel fogva tartva Harry elsötétült íriszeit. Incselkedve hajoltam közel arcához. - You need it, you want it... All over your body... I know that you want this wild, wild love [...]
- Ariana, ne csináld ezt... Azt akarod, hogy itt, mindenki előtt a magamévá tegyelek? Hogy bámuljanak minket, amikor fel-felnyögsz közben? Hm? - húzta végig orrát nyaki ütőeremen, majd ráharapott. Élesen beszívtam a levegőt és megszorítottam a fiú derekát. Az átlátszó, könnyű ing azonnal összegyűrődött. - Biztos nem megyünk még haza?
Megráztam a fejem, Haz pedig felsóhajtott. Talán kettő lassúbb számot még „végigtáncoltunk” - dülöngéltünk, nem léptünk se jobbra, se balra -, aztán helyet foglaltunk a pultnál. Az egyik bárszéken ülő, kopasz fazont azonnal felismertem. Kint cigizett, amikor megérkeztünk ide. Alkoholtól lángoló tekintete egyből rám, később az énekesre szegeződött. Alaposan végigmért minket s fintorogva odahajolt a mellette állóhoz. Tisztán hallottam, mit mondott. Harry feszülten szorította meg derekamat, amitől felszisszentem. A kezdeti rossz előérzet ismét úrrá lett rajtam.
- Mit keres itt ez a nyikhaj? - horkantott fel a kopasz, mire a haverja felénk pillantott. Ajkait gúnyos vigyorra húzta. Mit sem törődve velünk beszélgettek, egyre hangosabban. Olyan volt, mintha nekünk beszéltek volna. - Hihetetlen, hogy egy ilyen helyre buzikat is beengednek... Ráadásul elhozta a barátját is, hogy burkolja a vádakat. Felesleges fáradoznia...
- Ha jobban megnézed, a kislány egész jó. Egy laza etyepetyére biztosan vagy egy rövid „oboázásra” - röhögtek fel; az énekes pulton nyugvó keze ökölbe szorult. Agyamat pillanatok alatt elöntötte a düh, amikor a kopasz odaült mellém s fedetlen combomra simította kezét. Akárhogy is próbálkoztam, erős szorítását nem tudtam letaszítani magamról. Ahogy ujjai haladtak felfelé a tangámhoz, mérgesen fújtattam egyet. - Cica, lenne kedved velünk tölteni az éjszaka további részét? Kielégítő fizetséggel jutalmaznánk meg téged...
Haz-nak itt fogyott el a türelme. Miután ököllel belevágott a pultba, felugrott a helyéről és egy jobb horgossal kilendítette az egyensúlyából a kopaszt. A haverja rögtön nekiugrott az énekesnek, aki profikat megszégyenítően védte ki a rá mért ütéseket. A szívem a torkomban dobogott, a gyomrom pedig borsó nagyságúra zsugorodott. 
A verekedés a hátsó udvaron folytatódott, mert a pultos fiúk még az elfajulás előtt cselekedtek és szétszedték a két srácot a nyüzsgő tömeg segítségével, akiknek nagy része a táncparketten lézengett. Harry-ben túltengett az adrenalin, képtelen volt épp ésszel gondolkodni. Könyörögtem neki, hogy hagyja a francba az egészet, de hajthatatlan volt. Ahogy telt az idő, egyre több fiatal gyűlt körénk. 
- A kis buzi tud ám karmolni! - üvöltött fel mögülem valaki. Az énekes letörölte az állán végigfolyó vércseppet s a tömeg közé rontott. Ekkor kivágódott az ajtó. A kíváncsiskodók nagy része sutyorogni kezdtek, a többiek pedig csendbe maradtak.
- Mindenki menjen vissza az épületbe! Harry, te itt maradsz! - szólalt meg idegesen a férfi; a tömeg egy emberként indult meg befelé. Az énekes fújtatva dobolt az egyik lábával, karjait összefonva a mellkasa előtt. A kopasz felhorkantott, majd köpött egyet a betonra s bement ő is a haverjával. Összerezzentem, mikor a verekedést leállító pasas leteremtette Haz-t. - Mégis mi a francot csináltál? Miért kellett ilyen helyzetbe kerülnöd? Egyáltalán ki engedte meg, hogy a biztonságiak nélkül mászkálj? 
- Paul... - sóhajtott fel a fiú, miközben körém fonta karjait. Fintorogva töröltem le orrát és felrepedt alsó ajkát. A fájdalomtól aprót nyögött. - Mindent megmagyarázok, csak... Csak menjünk innen, kérlek!
Negyed óra múlva egy sötétített ablakú, fekete kisbuszban ültünk. Harry elmesélte a történteket Paulnak, aki csendben hallgatta Őt. Fejemet mindvégig az énekes vállán pihentettem, kezeink a combján kulcsolódtak össze.
- Szóval azt mondod, az a férfi provokált titeket? - kérdezte Paul, amint megtudta a verekedés okát. Bólintottam egyet. - El tudjátok képzelni, mekkora port kavart ez? Holnap ezzel lesz tele a sajtó! 
- Hagytam volna, hogy bántsák Ariana-t? Ezt te sem gondolod komolyan, Higgs! Tudod, hogy ok nélkül nem keverednék ilyen őrültségbe... De tennem kellett valamit, mert... - a szívem hevesebben kezdett verni. Még szerencse, hogy ültem, különben elájultam volna. Túl sok minden történt egyszerre. - ...Ari fontos személy számomra. Igaz, alig ismerjük egymást, ezalatt az idő alatt sok mindenen mentünk keresztül.
- A vezetőség akkor sem fog szemet hunyni efelett, ezzel legyél tisztában! Az én szavam az övék mellett semmi, mondhatnék bármit - rántott vállat tehetetlenül, a mellettem ülő pedig felsóhajtott. Akaratlanul is egy könnycsepp szaladt végig arcomon, amit azonnal letöröltem. Paul pechemre viszont észrevette. - Mi a baj, Ariana?
Szomorúan elmosolyodtam, majd megráztam a fejem. Talán most fog kijönni rajtam az elmúlt évek fájdalma? Talán ismét rám törtnek a gyötrelmes rémálmok, amik 18 éves korom óta majdnem minden éjszaka megtalálnak? Miért? Miért születtem ilyen szerencsétlennek?
Nyugtalanul emeltem fel a fejem s csináltam egy nyakkörzést. A kisbusz már Harry házánál parkolt. Mikor aludtam el? - kérdeztem magamtól, miközben felvettem a Paul által visszakapott kabátom.
- Holnap mindketten legyetek a stúdiónál, legkésőbb fél egyre! Összeülünk egy komolyabb megbeszélésre veletek kapcsolatban - Haz biccentett egyet, majd kezet fogott Paullal. Mielőtt kiszálltunk volna, a férfi megszólította a fiút. - Ja, és lesz egy fellépésetek is a fiúkkal. Jó lenne, ha megbeszélésről rögtön oda tudnál jönni a helyszínre. 
- Rendben, jó éjt! - mormolta az énekes unottan, aztán elhagytuk a kisbuszt. Akárcsak az udvaron végigsétálva, az előtérben sem szólaltunk meg. Gondolatainkba fordulva váltunk meg kabátjainktól s a lábbelinktől. Egy bögre tea elkészítése után felslattyogtam a szobámba, átöltöztem pizsamára és bebújtam a takaró alá. A gőzölgő italt magamhoz véve dőltem az ágy támlájának. Hazza teljes harci díszben csukta be maga után az ajtót, majd nekilátott a vetkőzésnek. Elmerengve bámultam egészen addig, míg körém nem fonta karjait a paplan alatt és egy fáradt puszit nem lehelt a vállamra. Lehunyt szemmel elmosolyodtam. - Sajnálom, hogy így alakult az este.
- Nem a te hibád, hogy ilyen gerinctelen néhány ember - kortyoltam bele a teába, majd az éjjeliszekrényre téve a bögrét fúrtam arcomat a fiú mellkasába. Ajkaim súrolták bőrét, amitől megborzongott egy kicsit. - Azért örülök, hogy nem történt komolyabb bajod.
Harry hasonlóan gondolkodott. Örült, hogy engem nem bántottak fizikailag. Elmondása szerint sosem tűrte el, ha valaki a nemi hovatartozását boncolgatta vagy éppen azt, hogy kivel találkozik. Végképp gyűlöli, ha bántják azt a személyt, aki valamiféle szerepet tölt be az életében. Bele se gondoltam, mit jelenthetek én Haz-nak... Egy ócska kis szerető, aki csüng minden szaván és akkor fekszik le vele, amikor az énekesnek éppen olyan hangulata van? Egy lány, aki eladja magát a férfiaknak, hogy eltartsa az alkoholista apját és önmagát? Kérdések hada cikázott a fejemben, alig tudtam elaludni.

***

Reggel kótyagosabb voltam, mint valaha. Zsongott a fejem és korgott a gyomrom. Beharapott alsó ajakkal bújtam ki Harry védelmező karjai alól, majd magamra vettem a köntösöm s lementem a konyhába. A palacsinta- és tojássütéshez nem volt türelmem, így maradtam a pirítósnál. Amíg a kenyérszeletek sültek, megkerestem a vajat és a lekvárt. Lassan 3 napja éltem már ebben a házban, mégis annyira idegen volt számomra minden. Alig találtam meg valamit, és ez bosszantott. Nem kicsit.
Miután megreggeliztem, egy frissen elkészült adaggal felmentem a szobába. Haz hason fekve kapaszkodott bele az egyik párnába, amin az én fejem pihent néhány órával ezelőtt. Kuncogva raktam le a tálcát az éjjeliszekrényre, aztán óvatosan ráültem a derekára s elkezdtem masszírozni a vállait. Jólesően felnyögött, de szemeit nem nyitotta ki.
- Abba ne merd hagyni, Vadmacska! - sóhajtotta rekedtesen, én pedig lejjebb tűrtem a takarót. Mintha értenék hozzá, úgy nyomkodtam a fiú lapockáját és derekát. Érintésem alatt összehúzódtak izmai. - El sem tudod hinni, mióta vágytam már egy ilyen könnyed kényeztetésre...
- Azért a tegnapi jobb volt - hajoltam füléhez, majd puszikat leheltem a füle mögötti részre s a nyakára. Ráérősen haladtam gerince vonalán egészen a bokszere széléig. Elfojtott nyöszörgések csapták meg a fülemet. Mielőtt belemelegedtünk volna a dologba, törökülésbe fészkeltem magam Hazza mellett és az ölembe raktam a tálcát. Az énekes megnyalta alsó ajkát. - Egyél, mert így is kihűlt a pirítós...
- Igenis, anyu - szalutált kisfiús vigyorral az arcán, mire felnevettem. Miközben Harry evett, beszélgettünk egy keveset. Szóba került a ma délutáni megbeszélés, amitől nemcsak én, de a fiú is tartott egy hangyányit. - Ha láttad és hallottad volna, mekkora veszekedés volt abból, hogy Zayn és Louis drogozott... Azóta is cseng a fülem.
- A mi ügyünk ahhoz képest piskóta... Ugye? - néztem kétségbeesetten a narancslevét kortyolgatóra. Elmosolyodott, majd megcirógatta az arcom. - Ezzel sokat segítettél, mondhatom.
- Nyugodj meg, Ariana! Ha nem keveredek megint balhéba, a vezetőség kezesbárány lesz velünk. Márpedig nem terveztem, hogy bunyóznék - törölte meg a száját s egy puszit lehelt az arcomra. Felsóhajtottam. - Áll még a relaxációs délelőttünk?
Bólintottam egyet. Hátha a jóga és a nyújtásos gyakorlatok elterelik a gondolataimat. Tiszta fejjel és lélekkel akarok állni a dolgokhoz. Ha idegeskedek, azzal nem oldok meg semmit... Csak még több szarságot zúdítok a nyakamba.

-------------------------

Sziasztok!
November utolsó szombatja... Hogy elszaladt az idő, nemde?! Jövő héten már jön a Mikulás, aztán nem sokkal utána a jól megérdemelt pihenés :) Még mielőtt ennyire előre szaladnánk, koncentráljunk a jelenre... Köszönöm az előző részhez 4 kommentárt - Alexa S., Heni, Andrea Ranocchia és Secret Queen ♥ -, a 17 pipát, a 10.000 (*-*) megtekintést és a 30 feliratkozót ♥! Ti vagytok a legjobbak ♥! Írjatok, pipáljatok és szavazzatok ;)! További szép estét, pihenésben gazdag vasárnapot és kitartást a jövő héthez ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy

2014. november 23., vasárnap

Chapter 8

Álmosan fúrtam fejemet Harry mellkasába, miközben végigsimítottam a gerince vonalán. Megborzongtam, amikor belesóhajtott a fülembe.
- Maradjunk még így - suttogta rekedtesen, én pedig felnéztem rá s egy puszit leheltem az állára. Fáradt mosolyra húzva ajkait merültünk egy lassú, mégis szenvedélyes csókban. Derekán pihenő kezemet a hajába vezettem, majd kíméletlenül beletúrtam. Alsó ajkam megszívva felnyögött, aztán homlokát az enyémnek döntötte. - Még fel sem ébredtünk teljesen, Vadmacska... Ennyire nem lehetsz kiéhezve...
- Belegondoltál már abba, mennyire fantasztikus érzés a hajadat túrni? Ahogy az ujjaid alatt komplett frizura varázsolódik ki? - kuncogtam fel mutatóujjam köré csavarva egy tincset. Haz megforgatta szemeit s az enyémre simította a kezét. Kétségbeesetten meredtem sötétzölden csillogó íriszeibe. - Mi a baj?
- Még sosem fejtették ki ennyire, miért szeretik a hajamat piszkálni - körözött hüvelyujjával a kézfejemen. Egy ideig csendben fürkésztük egymást; a fiú gyomra azonban nem sokkal később megelégelte a csendet. Jól hallhatóan megkordult, mire mindkettőnk felnevetett. - Menjünk le reggelizni...
- Ne...! Majd én készítek valami harapnivalót, te addig pihenj - csókoltam arcon, majd belebújtam a köntösömbe és a mamuszomba. Harry tekintete egészen az ajtóig elkísért, ajkain pajkos vigyor csücsült. Dudorászva szökdécseltem le a konyhába, ahol nekiláttam a palacsintasütésnek. Kerestem egy nagy tálcát, amire tettem kettő poharat, tányért s kettő villát meg kést. Facsartam narancslevet, amit egy kisebb kancsóba öntöttem. Amint kisültek a palacsinták, megkerestem a nutellát. A hűtő egyik eldugott rekeszében találtam epret is, így kiegészítettem a reggelit a kedvenc gyümölcsömmel. Szerencsére sikerült úgy visszamenni a szobába, hogy ne boruljon le a tálca tartalma a szőnyegre. Haz azonnal a segítségemre sietett; óvatosan elvette tőlem a tálcát s megvárta, míg visszabújok mellé a takaró alá. Mielőtt nekiláttunk volna az evésnek, felsóhajtottam. - Őszinte véleményt kérek majd, rendben? Nem igazán szeretek belekóstolni a főztömbe, így megeshet, hogy nem annyira édes a palacsinta tésztája vagy esetleg kesernyés a narancslé...
- Emiatt ne fájjon a fejed! Utálom a csömör, cukros dolgokat. Néha belefér egy tábla tejcsoki vagy ilyesmi, de nem mindennapos - mosolygott, miközben vágott egy falatot a palacsintából. Hümmögve egy sort ízlelgette, majd egy nagy korty narancslével leöblítette. Visszafojtott lélegzettel, sűrűn pislogva figyeltem a reakcióját. Értetlenkedve vonta fel a szemöldökét. - Isteni lett, komolyan. Miért nem kóstolod meg?
Meg sem várva válaszomat nyomta a számhoz a villáját, amin a csokoládés édesség gőzölgött. Tekintetem az égnek emelve fogyasztottam el a palacsintadarabkát. Harry várakozóan méregetett.
- Ettem már jobbat is, de nem rossz - vallottam be. Elfogult vagyok a saját főztömmel kapcsolatban. Mivel otthon nem nagyon kamatoztathattam a tudásomat, így ez a feszengés és erős önbírálat örökre belém ivódott. Tématerelés gyanánt egy kérdést dobtam fel, miközben beleharaptam egy eperbe. - Terveztél valamit mára?
- Este elmehetnénk bulizni - vetette fel lenyalva alsó ajkáról a nutellát. Gondolkodás nélkül rábólintottam. A gimis ballagásom óta nem voltam szórakozni. Most végre kiélvezhetem a szabadságot, amit Haz oldalán kaptam. - Szuper. Ismerek a környéken egy kevésbé pörgős, de hangulatos szórakozóhelyet. Benézhetnénk oda.
- Rád bízom magam - mosolyogtam beleegyezően, majd megittam a poharamban maradt narancslevet.

***

A délelőtt, illetve a délután nagy részét edzéssel töltöttük. Futottunk, bokszoltunk és jógáztunk egy keveset. Teljesen feltöltődtem energiával és úgy éreztem magam, mint aki újjászületett. Nemcsak a testem, de a lelkem is megerősödött. Harry látta rajtam a változást s szóvá is tette.
- Gyakrabban kellene jógáznod. Jót tesz neked - mosolya édesebb volt, mint egy vattacukor. Elpirulva fogadtam bókját, már ha ezt annak nevezhetjük-e. Hatalmas kezét a combomra simította, majd szorított egy picit rajta. - Holnap relaxációs gyakorlatokkal töltjük a napot, ha nincs ellenedre a dolog...?!
- Természetesen benne vagyok. Hogy feltételezed ezek után, hogy elutasítom? - döntötten oldalra a fejem, miközben Haz leparkolt az udvarban. Az elektromos kapu másodpercek alatt csukódott be, ezzel megakadályozva egy váratlan lesifotóst vagy esetleg egy rajongót. Mosolyogva megrántotta a vállát, majd egy csókot lehelt a szám sarkába. Farkasszemet nézve a fiúval összefontam a mellkasom előtt a karjaimat. - Ez nem válasz a kérdésre, Harry!
- Azt gondoltam, valami izgalmasabb dolgot akarsz csinálni... Ezért kérdeztem rá, érted már? - cirógatta meg arcomat lassan, hüvelyujjával direkt érintve alsó ajkam. Felsóhajtottam, mire mosolya szélesebb lett. Megráztam a fejem. - Nők... Mindig csak a rosszat feltételezik a férfiakról...
Mielőtt reagálhattam volna, kipattant a kocsiból s idióta vigyorral az arcán beszaladt a házba. Szem forgatva követtem, jóval lassabb léptekkel.
- Nőtársaim védelmére kelve nem, nem mindig csak a rosszat feltételezzük rólatok. Vannak jó pillanatok is - csuktam be magam után az énekes szobájának ajtaját. Az ágyon ült, onnan mosolygott rám bágyadtan. Fejét oldalra döntve várta, hogy folytassam az elméletem kifejtését. - Látod, most olyan vagy, mint egy kisgyerek...
- De szerethető kisgyerek, ugye? - jött oda hozzám, majd körém fonta karjait s arcát a nyakhajlatomba fúrta. Kuncogva nyomtam arcára egy puszit, amit egy csókkal viszonzott. Játékosan a fenekemre csapott, én pedig felvontam a szemöldököm. - Ideje készülődni! Nemsokára indulunk bulizni...
Izgatottan s picit feszengve mentem be a fürdőbe. Fél óra alatt sikerült rendbe kapni magam, ami felért egy kisebb rekorddal. Hatalmas fejtörést okozott azonban a ruha kiválasztása. Fehérneműben, félig megszáradt hajjal dobáltam egy kupacba azokat a darabokat, amelyek nem igazán nyerték el a tetszésemet. Hosszas keresgélés után megtaláltam a tökéletes ruhát.
- Segítsek? - hallottam meg a hátam mögül Harry hangját. Biccentettem egyet, Haz pedig felhúzta a cipzárt. Hajamat elsöpörve a nyakamtól harapott bele bőrömbe, aztán a fülem mögötti érzékeny bőrfelületet halmozta el néhány édes puszival. Térdeim megremegtek, ahogy végigsimított vállaimon. - Gyönyörű vagy, Vadmacska.
- Köszönöm - suttogtam fülig vörösödve, miközben szembe fordultam a fiúval. A látványtól kis híján padlót fogtam. Jó értelemben, persze. Hosszú lábait feszes, fekete farmernadrág, felsőtestét fekete, szinte begombolatlan ing fedte. Tekinteteket vonzó volt az énekes mellkasa s az azt borító tetoválások. - Elfelejtetted begombolni az inged?
- Ó, a manóba! Tudtam, hogy valami elmaradt... - csapott drámaian a homlokára; vigyorát semmivel sem lehetett volna letörni. Fejemet rázva felsóhajtottam és belebújtam a magassarkúmba. Magamon éreztem Harry tekintetét, ahogy bementem a fürdőbe. Kifésültem és lófarokba kötöttem a hajam, aztán feldobtam egy szolid sminket. Fújtam egy keveset a kedvenc parfümömből s késznek nyilvánítottam magam. Haz füttyentett egy nagyot, miután megpördültem előtte. - Még a végén le fognak csapni a kezemről, ha nem figyelek...

-------------------------

Sziasztok!
Elnézést kérek a késés miatt, de nem akartam megint rövid fejezettel érkezni... Nem igazán szeretnék hozzáfűzni semmit, a döntés a Ti kezetekben van :) Köszönöm az előző részhez érkezett 7 kommentárt - Secret Queen, Veronica~, Linden Sky, Heni, Diana, Fanni és Andrea Ranocchia ♥ -, a 12 pipát, a 8.900 megtekintést a 29 feliratkozót ♥! Reménykedem abban, hogy írni és pipálni fogtok majd! :)  Jó pihenést a mai napra és sok sikert kívánok mindenkinek a jövő héthez ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy

2014. november 15., szombat

Chapter 7

Sweet Dreams (Are Made Of This)
Amint elmosogattam, készítettem egy nagy bögre teát s felmentem a szobámba. A fürdőszoba felől vízcsobogást és dudorászást hallottam. Felvont szemöldökkel raktam le a bögrét az éjjeliszekrényre, majd benyitottam a fürdőbe. Alsó ajkamba harapva cövekeltem le ott, ahol álltam. Harry ádámkosztümben tett-vett a fürdőkád körül, amit gyertyák és rózsaszirmok díszítettek. Amikor észrevett, smaragdzöld tekintete elsötétülve siklott végig rajtam.
- Vízgazdálkodás szempontjából ideális lenne, ha együtt mártóznánk meg - rekedtes hangja hipnotikusan hatott rám. Alig észrevehetően bólintottam, mire elém lépett s szó nélkül kibújtatott a pulóveremből. Egész testemben remegtem gyengéd érintésétől, ahogy kipattintotta és fehérneműstől lerángatta a nadrágomat. Megnyalva alsó ajkát nyúlt a hátam mögé s csatolta ki a melltartóm. Elégedetten hümmögött, ahogy megpördített maga előtt. Sosem voltam szégyenlős. Ezidáig legalábbis nem éreztem ilyesmit. - Fürödjünk, mert kihűl a víz!
Levakarhatatlan vigyorral az arcomon foglaltam helyet a fiúnak háttal. Széles mellkasának dőlve élveztem a gyertyák fényében úszó helység meghittségét. Fejem egy leheletnyit hátrabicsaklott, mikor Harry masszírozni kezdte melleimet. A vállam és a nyakam találkozási pontját fogai közé véve késztetett jóleső nyöszörgésre.
- A kórházban elkezdtünk valamit, csak sajnos megzavartak minket... Megengeded, hogy felidézzem? - suttogta fülembe, miközben egyik kezével végigsimított a hasamon. Hatalmas tenyere a belső combomon állapodott meg. Felnyüszítettem és a csípőm is megemeltem. A fiú forró nyelve feltérképezte fülcimpám. - Ezt vehetem igennek?
- Cs-csinálj már valamit, kérlek...! - nyögtem fel szinte már zokogva. Zihálva mélyesztettem ujjaimat Haz combjaiba, amikor hüvelykujjával körözni kezdett csiklómon. Lábaimat a lehető legszélesebb terpeszbe nyitva nyögtem egyre hangosabban. Megkönnyebbült könnycsepp szaladt le arcomon. Ennyire még sosem vágytam arra, hogy valakinek a nevét sikítva érjem el azt a bizonyos csúcspontot. Az alhasam már veszített, szinte fájdalmasan ugrott össze egy-egy mozdulatnál. - Gyorsabban, Harry! 
- Élvezz el, Ari! - harapdálta a nyakhajlatom mellbimbómat morzsolgatva. Összeszorított szemmel nyögtem egy nagyot. Fehér pöttyöket láttam magam előtt s sípolt a jobb fülem. Ellazultam. Teljesen. Laposan pislogva nyomtam egy puszit az énekes állára. Kisfiús mosollyal az arcán nézett le rám. - Jól vagy?
Biccentettem egyet, majd óvatosan szembe fordultam a fiúval és megcsókoltam. Ágyéka az enyémnek feszült, csókunk szenvedélyesebbé vált. Pihegve nyúltam a tusfürdőért, melyből nyomtam egy keveset a tenyerembe s lassan eldolgoztam Haz mellkasán. Karjait automatikusan emelte fel, hogy azokat is beszappanozhassam. Sarkamra ülve simítottam végig combjait. Amikor férfiasságához nyúltam, elkapta a csuklóm. Értetlenkedve fúrtam tekintetem a fiúéba.
- Nyugodj meg! Éppen úgy akarom a dolgot, ahogy te... De egy ártatlan mozdulat és felrobbannék. Fájdalmas, de az ágyig csak kibírom valahogy - rántott vállat lazán, én pedig felkuncogtam s leheltem egy csókot a szájára. Zavartan pislogva meredt szemeibe. - Nem haragszol?
- Egy ilyen semmiség miatt? Ugyan, Harry... Tudok várni - tűrtem a füle mögé egy kósza tincset, majd én is beszappanoztam magam. Miután leöblítettük a mentolos egyvelegű tusfürdőt, magunk köré tekertünk egy-egy törülközőt. A neszesszeres táskámból előhalásztam a fogkefém s az énekes mellé lépve alaposan fogat mostam. A tükörben is egymást bámultuk. Számat megtörölve mosolyodtam el. - A szavaidból ítélve ma ne reménykedjek abban, hogy egyedül alszok. Igaz?
- Valahogy segítened kell abban, hogy zökkenőmentesen közlekedjek - dobta ki a használt fogselymet a kukába, aztán az alfelére bökött. Kis barátja még a vastag, frottír anyagon keresztül is erőteljesen kidomborodott. Felkuncogtam. - Ez nem vicces!
- Valóban. Inkább szexi és izgató - csaptam játékosan a fenekére, majd visszamentem a szobába. Találomra kirántottam az egyik bőröndből egy hálóinget, amit magamra kaptam egy mamusszal együtt. Vacilláltam azon, hogy vegyek-e fel bugyit vagy nem... Harry biztosan nem díjazná - dörrent rám egy hang a fejemben. Vállat rántva leültem az ágy szélére s elkortyolgattam a már kihűlt teámat. Amikor végeztem, bebújtam a takaró alá. Épphogy lehunytam a szemem, egy izmos kar húzott szorosan magához. Egy cseppet sem sokkolt a tény, miszerint az énekes nem viselt bokszert. Anyaszült meztelenül feszült nekem. Szembe fordultam Vele. - Nem akarsz még aludni?
- Nem, még nem - rázta meg a fejét, miközben a hálóingem alá tévedt a keze. Diadalittas vigyor terült szét arcán. - Ezt már szeretem.
Fölém tornyosulva húzta ki a legfelső fiókot, melyből kivett egy csomag óvszert. Miután felgörgette zászlórúdként ágaskodó büszkeségére, megcsókolt s teljes hosszát belém vezette. Lábaimat reflexszerűen fontam csípője köré. Felváltva szívta és harapdálta a nyakam vagy a melleim. Nyaki csigolyám egyike tisztán hallhatóan roppant egyet, ahogy hátravetettem a fejem. Csípőm megemelve adóztam immáron másodszor az élvezet oltárán, Harry-t követve. Egy-két levezetőkört tolva elhúzódott tőlem és a kukához lépve kidobta a használt kondomot. 
- Mindjárt jövök - mosolygott, aztán kisétált a szobából. Nagyokat pislogva s hangosan ásítozva igazítottam meg a párnámat. Ahogy lehajtottam rá a fejem, el is aludtam. Haz rekedtes kuncogását azonban még tisztán hallottam s bilincsként körém fonódó karjait is éreztem. - Álmodj szépeket, Ari!

-------------------------

Sziasztok!
Szombat az én napom, az estém a történetre hangolom... Önmagamat becsapva írtam meg a folytatást, hiszen ennél romantikusabbra terveztem :) Sebaj, talán majd máskor sikerül :) Köszönöm az előző fejezethez érkezett 4 kommentárt - Névtelen, Heni, Secret Queen és Veronica~ ♥ -, a 11 pipát, a 7.800 megtekintést és a 27 feliratkozót ♥! Remélem, írtok és pipáltok majd! :) További jó éjszakát, pihenésben gazdag vasárnapot és erőt a jövő héthez ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy

2014. november 8., szombat

Chapter 6

Miután vettem egy frissítő zuhanyt, felöltöztem, kifésültem a hajam, fogat mostam s késznek is nyilvánítottam magam. A sminkeléssel nem pazaroltam az időt.
Alsó ajkamba harapva, halkan dobtam a neszesszeres táskát a már bevetett ágyra. Harry az ablaknál állt, a párkányra támaszkodva. Háta mögé osonva fontam hasa köré karjaimat, arcomat pedig a hátába fúrtam. Belemosolyogtam pulóverébe, amikor hatalmas kezei közé rejtette az én kicsiny kis mancsaimat.
- Indulhatunk? - fordult szembe velem, szorosan magához vonva. Elbűvölve térképezte fel arcom, majd egy puszit lehelt az orrom hegyére. Kuncogva bólintottam egyet.
Amint megkaptam a zárójelentésem és a kiváltani való recepteket, Haz összekulcsolta ujjainkat s kimentünk a kocsijához. Az utazótáskámat a hátsóülésre dobta, aztán beült mellém s elindultunk a Styles-rezidencia felé.
- Imádom ezt a dalt - mosolyodtam el, amikor az énekes bekapcsolta a rádiót. Fejemet az ablaküvegnek döntve dúdoltam a dallamot, akárcsak a mellettem helyet foglaló fiú. Combomon pihenő kezemet a sajátjába rejtve kezdett el énekelni egyre hangosabban. Jóleső remegés futott végig rajtam, ahogy egyszerre hallgattam a két előadót. Vigyorogva pillantottam Harry-re. - Nem gondolkodtatok még azon a fiúkkal, hogy kiadjatok egy duettet Ed-el?
- Igazából felvetettük már ezt a vezetőségnek, de egyenlőre még nem kaptunk visszajelzést. Bár, mostanában aligha lenne időnk a stúdiózásra - mosolyodott el, miközben leállította a motort. Kicsatolta a biztonsági övét s rám vigyorgott. Erős késztetést éreztem, hogy mutatóujjammal végighúzzam azokat a gödröcskéket, melyek akkor mutatkoznak meg igazán, mikor széles vigyor terül el a fiú arcán. - Megérkeztünk.
Ereimben izgatottság terjedt el, amikor Harry az udvarba terelt. Tekintetemet azonnal magához vonzotta a reneszánsz korabeli szökőkút, aminek közepén egy puttó kapott helyet. A füves területen igényes nyírt bokrok s fák pihentek.
- Ha ennyire lekötött az udvar, nem is tudom, mi lesz akkor, ha meglátod az üvegházat. Teles teli van virágokkal, a világ minden tájáról - fülig érő vigyorral és gyermekded pislogással fordultam a hang irányába. A bámészkodásban le sem tojtam a fiút, aki a bejárati ajtónál várakozott. - Gyere, mert a végén megfázol!
- Ígérd meg, hogy körbevezetsz majd ház körül is! - vettem elő kiskutya nézésemet, melyet szájbiggyesztéssel is megtoldottam. Haz rekedtesen felkuncogott, miközben lerúgta a csizmáit a komód elé. Kabátját felakasztotta a fogasra, aztán rám mosolygott. - Nézz körbe, én addig felviszem a táskád a szobádba!
Nem kellett kétszer kérnie. Lábaim önálló életre kelve indultak el a nappali felé. Tisztán hallottam az állam koppanását a padlón. A tágas és egyáltalán nem giccses helységben rengeteg fénykép, emléklap és díj kapott helyet. A szekrények polcait DVD-k, könyvek és apróbb porcelánfigurák töltötték be. Vágyakozva simítottam végig a hófehér cserépkandalló párkányán; szemeim előtt láttam a lángokat, melyek másodpercek alatt elnyelik a fát.
- Varázslatos, nem igaz? - egy pillanatra összerezzentem az énekes hangjától. Hevesen bólogattam, miközben odamentem hozzá. Karjaimat csípője köré fonva pipiskedtem fel ajkaihoz. Nyelvünk gyengéd játékba kezdett egymáséval. Ujjaim erősen vájódtak a vékony póló anyagába, amikor a fiú belemarkolt a fenekembe. Elsötétült szemekkel húzódott el annyira, hogy homlokát az enyémnek döntse. - Alig várom, hogy magamévá tegyelek a kanadalló előtti szőnyegen. Nincs annál romantikusabb, mikor csak a lángok adnak fényt az egész szobában.
- Mindent a maga idejében, Mr Szexéhes. Előbb látni szeretném a konyhát, az étkezőt és az emeletet... - mondtam elhúzódva Harry-től, aki tetetett felháborodással összeszorította a száját. Magára hagyva a srácot fedeztem fel a konyhát, majd az étkezőt. Teljesen más színvilágot képzeltem el, de amit láttam... Egyszerűen fantasztikus. Biztos vagyok benne, hogy Haz segítségére volt egy lakberendező is.
Fütyörészve mentem vissza a nappaliba. A kandallóban már lobogott a tűz, a dohányzóasztalon egy üveg bor és két borospohár pihent. Értetlenkedve néztem körbe. Egy aprócska neszt sem hallottam a konyhából, mikor arra jártam. Harry olyan, mint egy macska. Hangtalanul tesz-vesz, nem hagy nyomot maga után és még aranyos is.
- Mielőtt megkóstolnánk ezt az állítólag isteni vörösbort és ellazulnánk, megmutatnám a lakosztályod - jelent meg a lépcső aljában az énekes. Félénken követtem a fiút, aki kettesével szedte a fokokat. Egy hosszú folyosóra érve nyitott be rutinosan a második ajtón. Fülig érő szájjal nyújtotta felém a jobbját. - Nincs okod a félelemre! Ez a legnyugodtabb környék az egész városban. Itt vagyok én is...
- Ó, micsoda lovag... Hol hagytad a páncélod, Sir? - néztem viccelődve a háta mögé, mire megforgatta a szemeit s beterelt a szobába. Lecövekeltem. Első látásra belehabarodtam a helységbe. Minden egyes négyzetcentimétere olyan volt, amilyen valójában vagyok. Túlságosan csajos. - Istenem... Ez...
- Tetszik? - kérdezte reménykedve, én pedig válaszom jeléül az ágyra ugrottam. Magamhoz öleltem az egyik díszpárnát s közben a mennyezetről lelógó, lila csillárt kémleltem. Arrébb csúsztam, amikor besüppedt mellettem a takaró. Arcomat a fiú felé fordítva vigyorodtam el, majd egy puszit leheltem az arcára. - Köszönöm. Mindent.
- Ugye tisztában vagy a lila szín jelentésével? - termett pillanatok alatt fölöttem, karjaival a fejem mellett támaszkodva. Egy mondat kongott csupán a fejemben, amit már nem tudom, kitől hallottam még régebben: A lila a kielégítetlenség színe... Egyik kezemet Harry arcára simítottam, a másikat pedig az övcsatjához. Alig értem öléhez, azonnal felmordult. Pimasz vigyor kúszott duzzadt ajkaira. - Úgy érzem, sok időt fogunk ebben a szobában tölteni...
A levegő hihetetlen gyorsasággal forrósodott fel körülöttünk. Mindössze néhány csók csattant el s csak a felsőink kerültek le rólunk, meg kellett szakítanunk a dolgot. A gyomrom hangos korgás formájában adta tudtomra, hogy muszáj leszek valamit enni. Haz a nyakamba fúrva arcát fojtotta el hangos nevetését. Játékosan a hátára csaptam.
- Remélem, tudsz főzni. Ha jól tudom, a vörösborhoz remekül illik a marhahús vagy esetleg a kacsa - ültem fel, aztán leugrottam az ágyról és visszavettem a pulóverem. Az énekes nem zavartatta magát. Félmeztelenül, mindössze farmernadrágban és zokniban robogott le a konyhába. Kuncogva követtem, majd felugrottam a pultra. Ösztönösen pakolta elő a hozzávalókat, akár egy szakács. Elismerően hümmögtem. - Igazán megemlíthetted volna a legutóbbi randinkon, hogy nem bénázol a tűzhely körül...
- Nem szándékoztam lelőni a poént még idő előtt. Ez viszont egy kiváló alkalom arra, hogy brillírozzak előtted valamit... Nemcsak az ágyban - kacsintott rám bárgyú vigyorral; az arcom villámgyorsan felvette a paradicsom színét. Megforgattam a szemeimet. - Valld be, hogy ott is remekelek!?
- Nálad édesebb, figyelmesebb, kedvesebb és dögösebb partnert még álmomban sem találhattam volna...  - mondtam mosolyogva, mindenféle szarkazmus nélkül. Komolyan gondoltam a szavaimat.
Az étel köret részében én is kivettem a részemet; megpucoltam és hasábokra vagdostam a krumplit, majd előmelegítettem a serpenyőben az olajat s nekiláttam a sütésnek. Harry ez idő alatt megpárolta a zöldségeket, illetve a marhahúst és mindezt összefőzte tejszínnel. A különböző fűszereknek köszönhetően mennyei illatok keringtek a helységben. Bő fél óra múlva készen is lettünk a vacsora elkészítésével.
- Együnk az étkezőben vagy inkább a nappaliban? - vonta fel kíváncsian a szemöldökét az énekes, miután lekapcsolta a főzőlapot.
- Nappali - vágtam rá gondolkodás nélkül, miközben kerestem két tányért meg egy-egy villát s kést. Haz biccentett egyet, aztán átment az említett házrészbe és rakott egy jókora fahasábot a tűzre. Nem bírtam kivárni, hogy hűljön egy kicsit a tejszínes-zöldséges hús, így mohón belekóstoltam. A nyál összefutott a számban az egymással remekül harmonizáló ízektől.
Néhány percnyi várakozás után letelepedtünk a kanapéra. Harry töltött egy kevéske bort mindkettőnk poharába, majd koccintottunk és nekiláttunk az evésnek. A szemkontaktust azonban egyszer sem szakítottuk meg. Mondhatni szavak nélkül is megértettük egymást.

-------------------------

Sziasztok!
Kicsit későn, de még szombaton sikerült hozni a folytatást :) Köszönöm az előző fejezethez érkezett 3 kommentárt - Secret Queen, Ever és Heni ♥ -, a 18 pipát, a 6.800 megtekintést és a 26 feliratkozót ♥! Várom a véleményeiteket! :D További szép hétvégét, jó pihenést és kitartást a jövő héthez ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy

2014. november 1., szombat

Chapter 5

Tompa fájdalom hasított a fejembe. Nyöszörögve nyitottam ki szemeimet. Nem a szobámban, hanem egy kórteremben voltam. Hogy kerültem ide? - tettem fel gondolatban a kérdést, miközben magam mellé pillantottam. A takarón egy igencsak megnőtt, göndör hajjal megáldott fej pihent. Harry teste irritálóan görnyedt előre, karjai a combján pihentek. Nesztelenül s beharapott alsó ajakkal túrtam bele a fiú fürjeibe, amitől felmordult. Ujjaimmal lassan köröztem fejbőrén, miközben kinéztem az ablakon. Már esteledett, a lámpák gyér fénye haloványan sütött be a helységbe. Halkan felsikítottam, amikor megéreztem kezemen az énekes hosszú ujjait. Tekintetét az enyémbe fúrta. Smaragdzöld íriszei lelkemig hatoltak.
- Fáj valamid, Ari? - suttogta aggodalmasan, majd puszikkal hintette be ujjbegyeimet. Halovány mosoly kúszott arcomra kedves s gyengéd gesztusától.
- Csak a fejem - motyogtam szabad kezemmel a takarót gyűrögetve. Haz megnyomta a nővérhívót, aztán egy csókot lehelt a számra. Elvörösödve húzódtam el a fiútól, mikor egy kedves ápolónő benyitott. A kezembe nyomott egy pohár vizet és egy rózsaszín pirulát, amit azonnal le is nyeltem. A nővérke megigazította a párnámat és megkérte Harry-t, hogy ne sokáig maradjon, mert hamarosan vége a látogatási időnek. Miután magunkra hagyott, rögtön letámadtam a mellettem ülőt egy kérdéssel. - Mióta vagyok itt?
- Lassan 8 órája aludtál békésen. Amint enyhült a fájdalom a gyomromban, tárcsáztam a mentőket. Apádnak akkor már hűlt helye volt a házban - ahogy a szavak elhagyták duzzadt ajkait, keze ökölbe szorult a dühtől. Szemeiben félreérthetetlen volt a férfi iránt érzett gyűlölete. - Ha kiengednek a kórházból, elviszlek hozzám. Természetesen helyetted nem dönthetek, de szerintem jobb lenne számodra egy nyugodtabb környezet...
- Úgy érted, lakjak nálad? Ez nem gyors egy picit? - megmelengette a szívemet ajánlata, mégis úgy éreztem, túl gyorsan történnek az események. Ráadásul alig ismerjük egymást... Annyi minden járt a fejemben, hogy attól féltem, egyetlen egy pirula most nem segít a fejfájásomon. - Jól átgondoltad, Harry?
Bólintott egy nagyot, majd fölém tornyosult s megcsókolt. Ráérősen kóstolgattuk a másik ajkait, miközben karjaimat a nyaka köré kulcsoltam. A néhány perces, ám annál idillibb pillanatot a nővérke zavarta meg. Ez azt jelentette, hogy lejárt a látogatási idő. Hazza elmosolyodott fancsali arcom láttán, aztán eltűrt a fülem mögé egy tincset.
- Holnap is bejövök hozzád. Ne reménykedj abban, hogy könnyen lerázol magadról! Tudod, nagyon akaratos és sármos tudok lenni egyszerre, ha esetleg valaki ellenkezik. Mint egy gaz csábító - nevette el a végét, amitől mosoly kúszott ajkaimra. Miután felvette szövetkabátját, egy szelíd puszit lehelt a homlokomra. - Aludj jól, Ariana!
- Te is - suttogtam a fiú felé nyújtva karjaimat, miközben csücsörítettem. Rekedtes kuncogása megdobogtatta a szívem. Hatalmas kezeit a derekamra simította, míg én belefúrtam arcomat a mellkasába. Ölelése megnyugtatott. Egy picit elhúzódott és egy rövid, de édes csókot nyomott a számra. Alsó ajkamba harapva néztem, ahogy az ajtóhoz sétált. - Óvatosan motorozz hazafelé! Ilyenkor már veszélyesebb, mint nappal!
- Igenis, anyuci - vigyorodott el úgy, hogy gödröcskéi tökéletesen megmutatkoztak. Kuncogva megráztam a fejem s egy puszit küldtem feléje, amit mint a romantikus filmekben szokás, szerelemtől elködösült tekintettel el is kapott. Amint becsukódott mögötte az ajtó, fáradtan hajtottam a párnára a fejem. Nem telt el fél perc, kopogás nélkül kinyílt résnyire a kórterem ajtaja. Nem nagy meglepetésemre Harry dugta be göndör kobakját a résen. - Remélem, átgondolod majd az ajánlatom! Jó éjt!
Szólásra nyitottam a számat, de már csak a csukott, hófehér nyílászáró köszönt vissza rám. Ásítottam egy nagyot, majd az oldalamra fordultam és lehunytam a szemem. A „költözésen” kattogott az agyam, semmi máson.

***

Vacogva húztam feljebb a takarót, miközben egy hatalmas ásítás közepette kinyitottam szemeimet. Harry az ablaknál állt, onnan figyelt engem. Ajkain bágyadt vigyor terült szét, amikor találkozott tekintetünk.
- Azonnal csukd be azt a szart! - morogtam rekedtesen, felhúzva lábaimat a hasamig. A hideg, ködös levegő pillanatok alatt beszökött a tárva-nyitva levő nyílászárón. A fiú kuncogva tett eleget kérésemnek, noha néhány percnyi fáziskéséssel ugyan. Miután megcsókolt, leült mellém és összekulcsolta kezeinket. - Hány óra van?
- Nemsokára dél - meglepetten felvontam a szemöldököm. Általában már hajnalok hajnalán ki szokott dobni az ágy, most pedig egy légyzümmögés sem rángatott ki álmaimból. Haz kíváncsian tűrt a fülem mögé egy kócos tincset. - Jól aludtál?
- Igen. Kicsit azért hiányzott a saját ágyam, de szerencsére elkerültek a rémálmok és így kipihentebb vagyok - mosolyodtam el, miközben feltérképeztem Harry-t. Haját felfogatta kontyba; szürke pólót, fekete csőnadrágot s a tőle már megszokott, barna bokacsizmáit viselte. Szövetkabátja a szék támlájára volt hajtva. - És te?
- Örültem volna, ha abban a tudatban alszom el, hogy az egyik vendégszobámban hajtod álomra a fejed... Ne tudd meg, milyen migrénnel ébredtem reggel!? Egész éjszaka azon gondolkodtam, vajon elfogadod-e az ajánlatom - éreztem, hogy valahogy elő fog kerülni ez a téma is a beszélgetésünk során. Az énekes nem teketóriázott, mindenféle kertelés nélkül vetette fel azt, amin jómagam is agyaltam éjjel. Felsóhajtottam. - Szóval? Készülhetek a fogadásodra vagy ismét egyedül töltöm az estét?
- Nem is tudom, Harry. Rendben van, hogy fedél lenne a fejem felett vagy hogy ételt-italt kapnék, de minden cuccom otthon van, ahová most nem szívesen mennék vissza - húztam el a számat fájdalmasan. Az énekes ördögien elvigyorodott. Sejtettem, hogy valami turpisság van a dologban. Valami olyan, amiért csúnyán megfizetnék, ha találkoznék apával. - Mi ez a mosoly?
A fiú beavatott. Tegnap este, miután elhagyta a kórházat, nem haza ment, hanem tett egy kitérőt a mi házunk felé. Beosont a szobámba és összeszedett két bőröndnyi ruhát, elhozta a neszesszerem s a laptopom. Az egyik utazótáskámba cipőket pakolt be. Apu azért nem vette észre az énekest, mert nem volt otthon.
- Előző életedben kém vagy betörő voltál - kuncogtam, Harry pedig elvigyorodva megrázta a fejét. Átfutott az agyamon, hogyan találta meg a bejárati ajtó kulcsát. - Hogy jutottál be a házba?
- Filmekben láttam, hogy legtöbbször a lábtörlő vagy a virágcserép alá teszik a kulcsot. Mivel virágcserepet nem találtam, így maradt a lábtörlő - rántott vállat, mintha mindennapos lenne, amit tett. Félreismertem a fiút. Nagyon is. Rendkívül okos... Nem olyan, mint a többi beképzelt popsztár, akit csak a pénz és a hírnév érdekel.
- Micsoda észjárás. Lenyűgöz, akárcsak a gyönyörű szemeid és a kisfiús mosolyod, amit azok a legendás gödröcskék tesznek még édesebbé - bókoltam a füle mögé tűrve egy kósza tincset, mire átült mellém az ágyra és megcsókolt. Ügyetlenül lerúgta magáról csizmáit, majd bebújt a takaró alá s úgy kóstolgatta tovább ajkaimat. Egyik kezét a kórházi hálóingem alá simította, a másikkal beletúrt a hajamba. Minden mozdulata vágytól fűtött volt. - Csak nem ki vagy éhezve?
Válasz gyanánt felnyüszített, aztán finoman nyakamba mélyesztette fogait s szívni kezdte bőröm. Lehunyt szemmel kitapintottam a göndör fürtöket copfba tartó hajgumit és egy határozott mozdulattal a földre dobtam azt. Levegőért kapkodva túrtam Haz kissé megnőtt ékességébe, amitől rekedtesen felmordult.
- Felizgat, hogy csak egy bugyi van rajtad ezalatt a hálóing alatt - simított végig mutatóujjával lüktető nőiességemen, hüvelyujját a tanga csipkés szegélyébe akasztva.
Mielőtt bármi is történhetett volna, egy orvos és egy ápolónő rontott be kopogás nélkül a kórterembe. Harry felsóhajtott, majd visszaült a székre és belebújt lábbelijébe. Gyorsan felkapta a padlóról a hajgumit s összekötötte kócos haját. Huncut vigyorát nem tudta és nem is akarta leplezni.
- Elnézéseteket kérjük, ha megzavartunk valamit - szólalt meg a doktor elmosolyodva. A nővérke megmérte a vérnyomásom, aztán a vércukorszintem is. Miután a doki feljegyezte a kapott eredményeket, átolvasta a kórlapom és rám nézett. - Szerencsére az agyrázkódás nem okozott maradandó károsodást, így még ma délután hazaengedünk. A biztonság kedvéért írok majd fel fájdalomcsillapítót és néhány vitamint, ha egy erősebb migrén jelentkezne vagy fájna az ütés helye. Legalább egy hétig pihenned kellene. Ha sportolni szeretnél, csak a sétát ajánlom egyenlőre. Mindennap szedd a vitaminokat, hogy ne gyengüljön le a szervezeted!
Bólintottam egy nagyot. Nem igazán jutottam szóhoz, hiszen váratlanul ért ez az egész. Miután az orvos és a nővérke elhagyta a helységet, Hazza is magamra hagyott, hogy behozzon pár dolgot, amire szükségem lehet: felső, nadrág, tiszta fehérnemű, cipő és természetesen a neszesszerem. Alig vártam, hogy végre lezuhanyozzak és megfésülködjek. Noha egy napja nem néztem tükörbe, a sok forgolódástól már olyan lehetett a hajam, mint egy hurrikán cincálta szénakazal.

-------------------------

Sziasztok!
Meg is érkeztem a várva várt folytatással :) Köszönöm az előző fejezethez érkezett 7 kommentárt - Heni, Ever (♥): Facebook-n már agyon köszöntem, de itt is megköszönöm :3 Imádlak, Életem <3!, Névtelen: igyekszem az iskola mellett is blogokat frissíteni, így nem mindig sikerül hosszú fejezeteket megírnom... De azért próbálkozom :3, Tóth Bogi, Diana (♥): Imádlak, kis híján megkönnyeztem a kommentárod :3 Köszönöm, drágaságom <3!, Chixi (♥): Jaj, te lány! Ne kérj elnézést, az a lényeg, hogy írtál és ez nekem mindennél fontosabb :) Köszönöm, kedves <3! és Secret Queen: Best Readers Ever ♥ - a 16 pipát, az 5.700 megtekintést és a 24 feliratkozót ♥! Jövő hétre igyekszem összehozni a 6.fejezetet :) Írjatok és pipáljatok! :D További szép estét, jó hétvégét és sok-sok erőt a jövő héthez ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy

2014. október 25., szombat

Chapter 4

Lábaim között csak annyit láttam, hogy apa levetkőzött és odajött hozzám. Rácsapott a fenekemre, aztán letérdelt és kettétépte a tangámat. Benyálazta mutatóujját és végighúzta nőiességemen. Megremegtem a gyengéd érintéstől. 
- Ha jó kislány leszel, talán nem leszek annyira kegyetlen... - mormolta csiklómra, majd ráharapott és megszívta. Nyelvével mély csapásokat mért bennem, amitől akaratlanul is felnyögtem. Mielőtt elélvezhettem volna, abbahagyta kínzásom. Egy-egy puszit lehelt farpofáimra és felegyenesedett. - Most pedig térjünk a lényegre... Eleget játszottunk...
Miután kikötözött az ágyhoz, elővett egy vibrátort. Bekapcsolta és tövig belém nyomta, közben feltérdelt mellém és kezelésbe vette alhasát súroló férfiasságát. Tekintetemet mindvégig az övébe fúrtam s nagyokat nyögtem. Csípőm ugrott egyet, amikor kihúzta a játékszert és a fenekembe tolta. Az éjjeliszekrény legfelső fiókjából előkerült egy csomag óvszer. Amint felgörgette magára, teljes hosszát elmerítette bennem.
- Nem is olyan nehéz csendben lenned, igaz? - kezdett el körözni nyelvével a bal mellbimbómon, míg a másikat markolászta. Aprót bólintottam kérdésére. Mire észbe kaptam, a hasamra lettem fektetve és apa úgy kötözött ki. - Próbálj meg négykézlábra állni és megtámaszkodni a takarón!
Halkan engedelmeskedtem. Minél előbb szabadulni akartam ebből a szobából. Utáltam itt lenni. Az egész házban ezt a helységet gyűlöltem a legjobban. 
Apa egyre gyorsabban mozgott bennem, egyik kezét a nyakamra szorítva, a másikkal a számat fogta be. A cigaretta jellegzetes szaga azonnal eltelítette orromat. Tenyerébe szitkozódva élveztem el. Nyöszörögve fúrtam arcomat a párnába.
- Ülj fel! - szedte le rólam a köteleket s a vibrátort is eltávolította, majd a földre dobta az óvszerrel együtt. Tudtam, mire készült. Gyorsan mozgatta kezét férfiasságán; az erek jól láthatóan kidagadtak rajta. Pár perc múlva arcomra lövellte nedvét. Húzott egyet-kettőt büszkeségén, aztán egy puszit lehelt a homlokomra. - A következő alkalommal már nem leszek ennyire kegyes veled, kicsim... Meg kell tanulnod viselkedni és szót fogadni nekem. Az engedélyem nélkül nem mehetsz sehova és nem találkozhatsz csak úgy akárkivel.
- Sajnálom. Többet nem fordul elő - hazudtam szemrebbenés nélkül, miközben letöröltem arcomat egy zsebkendővel. Apa elhitte, mert bólintott egyet és magamra hagyott. Összeszedtem a tangabugyim maradékát, majd a harisnyával, az óvszerrel meg a zsebkendővel együtt kidobtam a kukába. Fáradtan felsóhajtottam és egy szál melltartóban felsiettem a szobámba. Bezártam az ajtót, aztán hangtalan zokogásba törtem ki. Ekkor megszólalt a telefonom. Hüppögve elutasítottam Harry hívását és az ágyra dobtam a készüléket. - Ne most...
Egy törülköző és a kedvenc pizsamám társaságában bevonultam a fürdőszobába. Kibontottam a hajam s beálltam a zuhany alá. Körülbelül egy órán át áztattam magam. Alaposan hajat és arcot mostam, majd megszárítkoztam és felöltöztem. Miután összekötöttem a hajam, szipogva bebújtam a takaró alá és megpróbáltam elaludni.

***

Másnap reggel a kávé jellegzetes illata ébresztett. Kis híján lefordultam az ágyról, mikor megpillantottam a mellettem ülő fiút. Göndör haját egy sötétkék kendővel fogadta fel; kockás inget, fehér pólót és egy kissé már kopott farmert viselt. Kétségbeesetten néztem a résnyire nyitott szobaajtóra. Fogalmam sem volt arról, hogyan jutott be a házba anélkül, hogy apa észre ne vegye.
- Apám ki fog nyírni, ha észrevesz! Tegnap már megkaptam a büntetésem, nem akarom még egyszer kijátszani a haragját! - suttogtam szapora szívveréssel. Harry aggodalmasan megcirógatta arcom és egy puszit lehelt a számra. A bögrét az éjjeliszekrényre tette, majd az ölébe húzott és ostromolni kezdte ajkaimat. Erőtlenül, de viszonoztam édes puszijait. Amikor a nyakamra összpontosított, elhúzódtam. - Ne csináld ezt... Nem veszthetjük el a fejünket, értsd meg!
- Nem hagyom, hogy terrorizáljanak téged... Nem érdemled meg, hallod?! - fogta kezei közé arcomat és mélyen a szemembe nézett. Smaragdzöld íriszei örvényként szippantottak be. - Bízz bennem, Ariana!
- Nagyon félek, Harry - zokogtam fel, majd arcomat a mellkasába fúrtam. Karjait szorosan körém fonta és simogatni kezdte a hátam. A fejem már fájt a sok sírástól, de képtelen voltam abbahagyni. Görcsösen kapaszkodtam a fiú pólójába s alsó ajkam harapdálva szipogtam. - Rettegek az apámtól... Egyszerűen undorodom tőle... Ha részeg, képes lenne még a szart is kiverni belőlem...
Halk sikoly tört fel belőlem, amikor kicsapódott a szobaajtó. Az említett dühtől vöröslő fejjel közelített meg minket, majd megragadta Harry-t és arrébb lökte. Öklével mért néhány erős ütést a fiú gyomrába, aki összegörnyedve feküdt a szőnyegen. Felsikítottam, ahogy apa a hajamnál fogva rángatott ki az ágyból. Kaptam egy hatalmas pofont s egy erőteljes lökést, aminek következtében elvágódtam. A fejem a kemény padlórésznek koppant. A férfi mellém lépett és undorodva végigmért. Könnyeimtől homályosan láttam arcát, amit nem bántam egy percig se.
- Szerencséd, hogy nem vagy most egyedül. Örök életre szóló büntetést kaptál volna, te szajha - rúgott egyet az oldalamba, amitől felnyögtem.
A fejembe hasító fájdalomtól megszűnt létezni körülöttem a világ. Nem éreztem semmit. Csak a nyugalom és a béke vett körül.

-------------------------

Sziasztok!
Előbb szerettem volna publikálni, csak apával filmet néztünk és csak most sikerült idejutnom :) Köszönöm az előző fejezethez érkezett 5 kommentárt - Névtelen, ~Csakegylány~, Lulu, Secret Queen és Tóth Bogi ♥ -, a 9 pipát és a 3.900 megtekintést ♥!  A jövő hétvégén még időben tudom hozni a részt, de utána már nem biztos, mert mindössze 5 fejezet van előre megírva :3 Igyekszem! :) Várom a véleményeiteket! :) Mielőtt még elítélnétek, mert undorító vagyok... Terveim szerint ez az egy fejezet volt ilyen, amiben nagy hangsúlyt fektettem a kínzásra! További szép estét, hétvégét és szünetet kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy

2014. október 18., szombat

Chapter 3

Egy héttel később...

Lehunyt szemmel merültem el a habos, forró fürdővízben. Az egész házban csend honolt, ugyanis apa kora reggel lelépett itthonról. Fogalmam sincs, mikor jön majd haza. Igazából örülök neki, hogy nem kell beszámolót tartanom arról, hogy hova megyek és kivel találkozom. Már csak abban reménykedem, hogy addig lesz távol, ameddig én és elkerülhetem a kínos szembesítést... Vagy ami a legrosszabb: egy kínzó büntetést.
Amikor a víz kezdett kihűlni, felálltam és magam köré tekertem a törülközőm. Felvettem a papucsom, majd visszamentem a szobámba. Fél órányi válogatás és keresgélés után sikerült felöltöznöm, aztán fogat mostam és nekiláttam a sminkem meg a hajam elkészítésének. Törekedtem a szolid, természetes színek felvitelére. Barna fürtjeimet oldalra fésültem s készítettem egy fonatot. Belebújtam a magassarkúmba, fújtam magamra a kedvenc parfümömből és leakasztottam a helyéről egy blézert, ami tökéletesen passzolt az összeállításomhoz.
Amint leértem a nappaliba, kopogtattak. Retikülömet magamhoz véve nyitottam ajtót. Harry levakarhatatlan vigyorral az arcán ajándékozott meg egy csokor rózsával. Pírba boruló arccal tettem vízbe a gyönyörű csokrot, majd leoltottam a villanyokat s bezártam a bejárati ajtót.
- Csodásan nézel ki, Ari - anyu szólított mindig így, vagy a bátyám. Szomorú mosoly húzódott ajkaimra.
- Köszönöm - motyogtam, miközben kinyitotta az anyósülés felőli ajtót. Táskámat az ölembe fektetve kötöttem be a biztonsági övet.
- Hogy szöktél el ilyen könnyen? - kérdezte a fiú, miután rákanyarodott a főútra. A rádió és a motor halk együttese kicsit megtörte a meghittnek nevezhető légkört.
- Apa nincs otthon, már reggel óta - rántottam vállat. Harry aprót bólintott és megállt a piros lámpánál. Sebváltón pihenő kezét a combomra simította, majd az arcomhoz hajolt s egy puszit lehelt a szám sarkába. Felkuncogtam. - Ügyesen el tudod terelni a gondolataimat.
Tenyere a belső combra siklott, hüvelyujjával érzékeny pontomat kezdte el cirógatni. Fejem hátracsuklott, szám elnyílt. Levegőért kapkodva nyöszörögtem, Harry pedig arrébb tűrte a nadrágom meg a harisnyám s benyúlt a falatnyi, csipkés és átázott tangabugyimba. Tekintetét az útra szegezve hajszolt a gyönyör felé; ujjai elfehéredtek, ahogy a kormányt markolta.
- Önkontroll - parkolt le egy aranyos kis olasz étterem előtt, aztán kihúzta kezét a bugyimból és lenyalta ujjain csillogó nedvem. Morcosan felnyüszítettem, mire az énekes megcsókolt és kiszállt a kocsiból. Miután kinyitotta nekem az ajtót, felém nyújtotta jobbját. - Ígérem, kárpótollak majd valahogy!
- Ez felhívás volt keringőre, esetleg? - vontam fel kíváncsian a szemöldököm, miközben beléptünk az étterembe. Harry bólintott egyet kérdésemre. A pincér azonnal az asztalunkhoz kísért, majd kihúzta nekem a széket és elénk rakta az étlapot. Blézeremet a szék hátára hajtottam. Az énekes a terítőn pihenő kezemért nyúlt és ajkaihoz emelve pillangópuszikkal hintette be ujjbegyeimet. Jóleső sóhaj szökött ki ajkaimon. - Gondolom, alkoholt nem szeretnél ma este fogyasztani. Ajánlasz valami mást?
- Te ihatsz bort vagy pezsgőt, nekem jó a víz is - mondta mosolyogva, aztán lapozott az étlapban. Nem voltam otthon a flancos, úri ételek világában, így maradtam a zöld fűszeres csirkemellnél és a sült krumplinál. Miután leadtunk a rendelésünk, Haz végigvezette tekintetét az arcom apróbb szegletein s dekoltázsomnál állapodott meg. Élesen beszívta a levegőt. - Már bánom, hogy elvetettem a nálam vacsorázás lehetőségét. Akkor hamarabb a lényegre térhetnénk.
- Úgy érted, hamarabb kapnád meg a desszertet... Igaz? - kortyoltam bele a félédes fehérborba, ami elsőre elnyerte a tetszésem.
Egyszerűen elvarázsolt Harry szexuális túlfűtöttsége és az irántam való érdeklődése. Még sosem éreztem így senki iránt sem. Egyetlen egy partneremhez sem kerültem ilyen közel s ilyen rövid idő alatt. Csak a szex, az ügyfeleim elégedettsége és a pénz számított. Apám magasról tett az érzéseimre, a bennem tett fizikai és lelki károkra. Bele sem merek gondolni, mit tesz velem, ha rájön, hogy randizom valakivel.

***

Akárcsak az elmúlt alkalommal, most is a házunktól kicsivel messzebb búcsúztam el Harry-től. Már az utcánkba érve észrevettem apu ütött-kopott autóját, amit még a nagypapájától örökölt. Remegő kezekkel nyitottam be a lakásba. Tekintetem homályos lett az elém táruló látványtól. Az énekestől kapott csokor a földön hevert, mellette pedig a darabokra hullt üvegváza. A szirmok összetépve borították be a szőnyeget.
- Nézzenek oda! Haza tudtál végre jönni? - apa dühös hangjának hatására a gyomrom borsó nagyságúra zsugorodott. Retikülömet a komódra dobva néztem farkasszemet a férfivel. Tekintete elfeketedett, ahogy végigmért. - Kinek rittyented ki magad ennyire, hm? Tán valamelyik partnerednek?
- Semmi közöd hozzá - hangom aligha volt magabiztos. Apa rekedtesen felnevetett, majd a kezében levő ostorral elindult felém. Nagyot nyeltem. Ettől féltem. Meg fog büntetni, amiért szó nélkül leléptem itthonról. Hátrálni kezdtem. - K-kérlek, ne bánts...!
- Jobb, ha befogod a szád! Szófogadatlan vagy és ezt nem tűröm el! - rángatta le rólam a blézerem s a karomnál fogva a *büntetőszobába vonszolt. Kulcsra zárta az ajtót, aztán elkezdett levetkőztetni. Vad volt és erőszakos. Érdes ujjait a nadrágomba akasztotta és lerántotta a bokámig. Harisnyámat szétszaggatta és a maradványait a sarokba dobta. Fehérneműben és magassarkúban álltam előtte. Tekintete lángolt a vágytól, alsó ajkát megnyalva markolta meg fonatomat. Felsikítottam, mire megpofozott. Szipogva döntöttem oldalra a fejem. - Fordulj meg, állj terpeszbe és hajolj le! Az ujjaiddal fond körbe a bokádat!
Tettem, amit parancsolt. Remegtem a félelemtől. Könnyeim halkan értek földet a szürke padlón. Összeszorítottam a szemem és azt kívántam, bárcsak minden olyan lenne, mint régen.

*büntetőszoba = Fekete és sötétlila színű, bőrrel bevont tárgyakkal és egy hatalmas franciaággyal ellátott helység. Az egyik falat beborítják az ostorok, láncok és kötelek. A komódok távirányítóval nyitódnak, illetve záródnak; a fiókok különböző szexuális segédeszközöket tartalmaznak. Az ablakokat rácsok, illetve fekete sötétítők „díszítik”. Az ágyat sötétlila szaténtakaró borítja. A bútor mindkét oldalán éjjeliszekrény pihen. A plafonra egy digitális kamera van felszerelve. (Az írónő tollából)

-------------------------

Sziasztok!
Szombat van, ami egyenlő az új fejezettel :) Innentől felpörögnek az események... De még mielőtt lelőnék néhány poént így a történet elején, jöjjön egy hangyányi hirdetmény (Mercy [Nick Jonas Fanfiction]), illetve a kedvenc részem: köszönetnyilvánítás :) Köszönöm az előző részhez érkezett 2 kommentárt Heninek és Névtelennek, a 12 pipát, a 3.100 megtekintést és a 21 feliratkozót ♥! Várom kíváncsian a véleményeiteket a továbbiakban is ;) Jó pihenést, kellemes estét és kitartást a jövő héthez! Találkozunk az őszi szünet első hétvégéjének szombatján :)! Pusszpáá evribádii,
Macy

2014. október 11., szombat

Chapter 2

Hátam a párássá vált kabin csempéjének ütközött, ahogy Harry nekilökött. Fenekembe markolva csókolt meg szenvedélyesen; ujjaimat hajába vezettem s erőszakosan meghúztam fürtjeit. Morgásszerű hangot kiadva tapadt nyakamra, miközben kettőnk közé vezette kezét. Hüvelykujjával ingerlően lassú köröket írt le csiklómon.
- Most magamévá foglak tenni, Ariana - mormolta bőrömbe, majd belém vezette kettő ujját. Fejemet hátravetve nyögtem egy nagyot; csípőm önkénytelenül mozgott ide-oda. Alhasamban már gyülekeztek a pillangók, várva a szárnyalást. Harry belenyalt a fülembe, aztán belesuttogott. Forró lehelete cirógatta bőröm. - Még nem is csináltunk semmit, te máris nedves vagy. Ezt már szeretem.
- Harry...! - nyöszörögtem könnyeimmel küszködve. A fiú figyelembe véve szenvedésem térdelt le elém, majd megnyalta alsó ajkát s ráfújt csiklómra. Lábaim megremegtek, amikor nyelvével mély csapásokat mért rám. Vizes fürtjeibe markolva küzdöttem az orgazmussal. A fejem és a szeméremajkaim lüktettek, az ájulás szélére kerültem a fülledt légtértől. - E-elég...!
- Rosszul vagy? - ugrott fel azonnal, miközben elzárta a csapot. Nagyot nyelve bólintottam, kerülve a fiú ijedt tekintetét. Harry körém tekerte a törülközőm, aztán visszamentünk az öltözőbe. Leültünk a cuccainkhoz. Szapora levegővételem kezdett normalizálódni és a fejem se fájt már annyira. - Jobb?
- Egy picit. Sajnálom, hogy elrontottam a pillanatot - haraptam alsó ajkamba, majd lehajtottam a fejem. Zavartan pislogva vettem észre az énekes meredező büszkeségét, amit nem takart semmi. Lángoló arccal felnéztem. Smaragdzöld szemei izzottak a vágytól. Egyik kezemmel végigsimítottam Harry nyirkos mellkasán, a másikat a hajába vezettem. Félénken nyitottam szólásra a számat. - Szeretnéd, ha folytatnánk?
Biccentett egyet, én pedig letérdeltem elé. Egy ideig kézzel kényeztettem az énekest. Öblös nyögéseiből ítélve élvezte érintésem. Ajkaimat megnyalva engedtem le teljes hosszát a torkomba. Nyelvemmel heréit cirógattam pár percig, aztán szopni kezdtem Harry büszkeségét. Ráérősen mozgattam fejemet fel s le, miközben a fiú hajamba vezette hosszú ujjait.
- Már közel vagyok... - hörgött akadozó lélegzetvétellel, majd elengedte hajam és hagyta, hogy a magam tempóját diktáljam. Azonnal leálltam, amikor felnyögött és a számba lövellte örömnedvét. Undorral és némi izgalommal lenyeltem, aztán megtöröltem ajkaimat. Harry kábultan húzott fel a padra, aztán megcsókolt. Homlokát az enyémnek döntve elmosolyodott. - Köszönöm, életmentő voltál.
- Azért annyira nem volt vészes a helyzet - suttogtam kézbe véve lelohadt hímtagját, majd azon ügyeskedtem, hogy megint akcióra készen álljon. Mocorogva a farzsebéhez hajolt, hogy kivegyen belőle egy csomag óvszert. Miután felgörgettem immáron zászlórúdként meredező büszkeségére a védekezőeszközt, lábaimat a srác csípője köré kulcsolva fogadtam teljesen magamba. Mindkettőnk száját hangos sóhajtás hagyta el. A szavakká formálódó gondolattól elvörösödtem. - Hiányzott már ez...
- Nekem is - csókolt meg, szorosan körém fonva karjait. Lassan mozogtunk, minden percet kihasználva. Már a gondolattól megborzongtam, hogy haza kell mennem s ismét csak az álmaimban láthatom majd Harry-t.
Fáradtan döntöttem a fiú vállára a fejem, egyre vontatottabban mozgatva csípőm. Harry a hátamra fektetve siklott bennem ki-be, miközben a kulcscsontomat és a melleimet lepte el édes csókokkal. Remegni kezdtem és a hideg is kirázott, amikor végigsöpört rajtam az orgazmus. Az énekesnek sem kellett már sok, egy elfúló nyögést követően rám rogyott. Lehunyt szemmel szívtam magamba izzadt s mégis férfias illatát, majd beletúrtam félig megszáradt hajába.

***

A házunktól nem messze ugrottam le a motorról. Harry addig győzködött, míg sikerült rávennie arra, hogy hazahoz. Egyszerre féltem, izgultam és örültem. Szabadságérzetet adott, hogy a szél bele-belekapott a hajamba. 
Amikor az Egyesült Államokban, azaz Los Angelesben tartózkodik, Haz az idén vásárolt csodajárgányával közlekedik. Még sosem ültem ilyen motoron. Oldalkocsisban és robogón már volt szerencsém utazni, azonban egy ilyen nagy köbcentis kétkerekűn még nem.
- Köszönöm a fuvart és a délelőttöt. Egy élmény volt - hajoltam a fiú arcához, aki gondolt egyet és inkább a szájra puszi lehetőségével élt. Kuncogva húzódtam el duzzadt ajkaitól, még mielőtt jobban belemelegedtünk volna a csókba. - Még találkozunk, Harry!
- Szavadon foglak! - cirógatta meg arcom, majd felvette a bukósisakot s beindította a motort. Mielőtt elindult volna, felnyitotta az üveggel bevont rostélyt. - A hónap végéig a városban vagyok. Addig megejthetnénk még néhány találkozót... Mondjuk a jövő héten?
- Az csodás lenne - vágtam rá azonnal, gondolkodás nélkül. Teljesen megfeledkeztem apámról. A számról azonnal lehervadt a mosoly. - Ha találkozni akarok valakivel, apának mindenképp be kell számolnom róla. Nem mehetek el csak úgy akárhova az engedélye nélkül.
- Megszöktetlek valahogy - mondta ellentmondást nem tűrően. Felsóhajtottam s megmarkoltam a táskám pántját. Harry biztatóan rám mosolygott. - Ne aggódj! Tisztában vagyok azzal, hogy mit csinálok!
Abban nem kételkedtem egy másodpercig sem - gondoltam. Egy utolsó csókot követően elköszöntünk egymástól. Megvártam, míg Harry elhagyta az utcát, aztán elindultam haza. Már előre rettegtem, apa mit fog szólni ahhoz, hogy egész délelőtt távol voltam.
- Megjöttem! - dobtam le a táskámat a cipőm mellé, aztán bementem a nappaliba. A tv ki volt kapcsolva, a dohányzóasztal is üres volt. Megrántottam a vállam s benyitottam a konyhába. Apu a tűzhely körül ügyködött. Az illatokból ítélve a kedvencemet, a curry-s csirkét készítette el. Meglepett. Nem is kicsit. Amikor tekintetünk találkozott, pislogtam párat. Az általában jeges tekintet most nyugodtságot tükrözött. - Mi ez a nagy főzőcskézés?
- Gondoltam összeütök valamit kettőnknek. Beleuntam a kajarendelésbe - rántott vállat egyszerűen, miközben megkeverte a rizst. Elég közel álltam hozzá, így rögtön feltűnt: nem bűzlött a piától. Apa józan volt. Hosszú idő után először. Merengésemből kíváncsi tekintete és hangja zökkentett ki. Általában lehurrog vagy rosszabb esetbe megver, most azonban elmaradt mindez. - Merre jártál?
- Edzeni voltam - mondtam halkan. Apu bólintott egyet, de nem szólt egy kukkot se. Kezdett frusztrálni ez a túlontúl nyugodt viselkedés. Talán ez amolyan vihar előtti csend? Elterelve fejemben cikázó gondolataimat szólaltam meg. - Megteríthetek vagy még várjak vele, amíg kész nem lesz a köret?
- Ahogy jónak látod, *Lolita - az utolsó szót inkább magának mormolta, mintsem nekem. Utáltam, ha így szólított. Tisztában voltam a név jelentésével, ezért nem tűrtem el, ha ezt a nevet aggatta rám alkalomadtán. 
Negyed óra múlva elfogyasztottuk az ételt. Apa csillogó tekintettel figyelte minden egyes mozdulatom. Kétszer szedtem a még gőzölgő csirkéből, ami isteni finom lett. Ezért az egy dologért tiszteltem aput: remekül főzött, csak ittas állapotban nem igazán kamatoztatta tudását.
- Köszönöm a kései ebédet - álltam fel az asztaltól, majd elraktam a mosogatóba a tányérom meg a villát. Hajamba túrva felsóhajtottam. - A szobámban leszek, ha keresnél.
Bólintott egyet, én pedig felsiettem a birodalmamba. Az ajtót kulcsra zártam s ruhástól bezuhantam az ágyba. A zenelejátszómat elindítva merültem álomba.

*Lolita = Vladimir Nabokov Lolita című regénye egy idősebb férfi és tizenkét éves - Lolita nevű - gyermeklány erotikus színezetű kapcsolatáról szól. A közbeszédben Lolita az olyan gyermeklány szimbóluma, aki a felnőtté válás küszöbén egyszerre gyermeki és nőies, ártatlan és szexi, és így komoly erotikus  kisugárzása van. (Julia Weidner: Tinilexikon a szexről, Alexandra Kiadó)

-------------------------

Sziasztok!
Szombat van, ami a folytatás érkezését jelenti :) Először kicsit letört voltam, hogy nem lesznek érdeklődök, de végül is csak összejöttünk néhányan :) Köszönöm az előző részhez érkezett 5 kommentárt - Névtelen, Linden Sky, Lulu, Chixi és Heni ♥ -, 16 pipát, a 19 feliratkozót és a 2.400 megtekintést ♥! Jövő szombaton is igyekszem a 3.fejezettel, ha lesz rá érdeklődő :) További szép estét, kellemes hétvégét és kitartást a jövő héthez! :) Pusszpáá evribádii,
Macy