2014. november 29., szombat

Chapter 9

Dangerous
Rossz előérzetem támadt, amikor kiszálltunk a taxiból. A szórakozóhely bejáratánál alul öltözött lányok és kigyúrt, agyontetovált, nagydarab fiúk cigarettáztak vagy éppen hánytatták társukat. Orromat elöntötte a füst és a hányás szagának egyvelege. Nagyot nyelve fogtam meg Harry kezét, aki biztatásképp megszorította ujjaimat s egy puszit lehelt az arcomra.
- Menjünk! - suttogta fülembe, miközben maga után kezdett el húzni. Csendben lépkedtem az énekes mellett, aki biccentett egyet a biztonsági őrnek. Meg sem lepődtem azon, hogy egy fityinget se kellett fizetnünk. Miután leadtuk a kabátjainkat a ruhatárba, odamentünk a pulthoz. Haz-ra bíztam a rendelést. Derekamat átkarolva kérte ki az italokat. - Egy tonik és egy vodka-narancs lesz.
- Máris adom - a pultos csaj láthatóan elvörösödött, amikor a fiú rámosolygott. Pár perc múlva a poharainkkal egyensúlyozva s a táncoló tömegen átvágva telepedtünk le egy üres boxba.
A vodka marta a torkom, amit a narancs egy picit enyhített. Csípőm akaratlanul is mozogni kezdett az éppen dübörgő zenére, így lassan elkortyolgatva az alkoholos-gyümölcsös löttyöt hajoltam oda a göndör hajú félistenhez.
- Táncolni akarok - ajkaim közé véve fülcimpáját simítottam végig fedetlen mellkasán, amitől belemorgott a nyakhajlatomba.
- Ezt ne csináld többször... Nyilvános helyen vagyunk, Vadmacska - nyögte fülembe, majd felhúzott a helyemről s meg sem álltunk a táncparkettig. Karjait szorosan körém fonva húzta kacér vigyorra száját; kezei a fenekemen állapodtak meg. Felnyüszítettem, mikor nekem dörzsölte magát. A szűk farmeren keresztül igencsak érezhetővé és láthatóvá vált merevedése. - Kellett nekem rábeszélni téged a bulizásra... A gatyám idők kérdése és szétreped...
- Gondolj valami másra... Eszem ágában sincs még hazamenni - leheltem egy szolid csókot ajkaira s elkezdtem a dallamra ringatózni. Fejemet ide-oda dobáltam, tekintetemmel fogva tartva Harry elsötétült íriszeit. Incselkedve hajoltam közel arcához. - You need it, you want it... All over your body... I know that you want this wild, wild love [...]
- Ariana, ne csináld ezt... Azt akarod, hogy itt, mindenki előtt a magamévá tegyelek? Hogy bámuljanak minket, amikor fel-felnyögsz közben? Hm? - húzta végig orrát nyaki ütőeremen, majd ráharapott. Élesen beszívtam a levegőt és megszorítottam a fiú derekát. Az átlátszó, könnyű ing azonnal összegyűrődött. - Biztos nem megyünk még haza?
Megráztam a fejem, Haz pedig felsóhajtott. Talán kettő lassúbb számot még „végigtáncoltunk” - dülöngéltünk, nem léptünk se jobbra, se balra -, aztán helyet foglaltunk a pultnál. Az egyik bárszéken ülő, kopasz fazont azonnal felismertem. Kint cigizett, amikor megérkeztünk ide. Alkoholtól lángoló tekintete egyből rám, később az énekesre szegeződött. Alaposan végigmért minket s fintorogva odahajolt a mellette állóhoz. Tisztán hallottam, mit mondott. Harry feszülten szorította meg derekamat, amitől felszisszentem. A kezdeti rossz előérzet ismét úrrá lett rajtam.
- Mit keres itt ez a nyikhaj? - horkantott fel a kopasz, mire a haverja felénk pillantott. Ajkait gúnyos vigyorra húzta. Mit sem törődve velünk beszélgettek, egyre hangosabban. Olyan volt, mintha nekünk beszéltek volna. - Hihetetlen, hogy egy ilyen helyre buzikat is beengednek... Ráadásul elhozta a barátját is, hogy burkolja a vádakat. Felesleges fáradoznia...
- Ha jobban megnézed, a kislány egész jó. Egy laza etyepetyére biztosan vagy egy rövid „oboázásra” - röhögtek fel; az énekes pulton nyugvó keze ökölbe szorult. Agyamat pillanatok alatt elöntötte a düh, amikor a kopasz odaült mellém s fedetlen combomra simította kezét. Akárhogy is próbálkoztam, erős szorítását nem tudtam letaszítani magamról. Ahogy ujjai haladtak felfelé a tangámhoz, mérgesen fújtattam egyet. - Cica, lenne kedved velünk tölteni az éjszaka további részét? Kielégítő fizetséggel jutalmaznánk meg téged...
Haz-nak itt fogyott el a türelme. Miután ököllel belevágott a pultba, felugrott a helyéről és egy jobb horgossal kilendítette az egyensúlyából a kopaszt. A haverja rögtön nekiugrott az énekesnek, aki profikat megszégyenítően védte ki a rá mért ütéseket. A szívem a torkomban dobogott, a gyomrom pedig borsó nagyságúra zsugorodott. 
A verekedés a hátsó udvaron folytatódott, mert a pultos fiúk még az elfajulás előtt cselekedtek és szétszedték a két srácot a nyüzsgő tömeg segítségével, akiknek nagy része a táncparketten lézengett. Harry-ben túltengett az adrenalin, képtelen volt épp ésszel gondolkodni. Könyörögtem neki, hogy hagyja a francba az egészet, de hajthatatlan volt. Ahogy telt az idő, egyre több fiatal gyűlt körénk. 
- A kis buzi tud ám karmolni! - üvöltött fel mögülem valaki. Az énekes letörölte az állán végigfolyó vércseppet s a tömeg közé rontott. Ekkor kivágódott az ajtó. A kíváncsiskodók nagy része sutyorogni kezdtek, a többiek pedig csendbe maradtak.
- Mindenki menjen vissza az épületbe! Harry, te itt maradsz! - szólalt meg idegesen a férfi; a tömeg egy emberként indult meg befelé. Az énekes fújtatva dobolt az egyik lábával, karjait összefonva a mellkasa előtt. A kopasz felhorkantott, majd köpött egyet a betonra s bement ő is a haverjával. Összerezzentem, mikor a verekedést leállító pasas leteremtette Haz-t. - Mégis mi a francot csináltál? Miért kellett ilyen helyzetbe kerülnöd? Egyáltalán ki engedte meg, hogy a biztonságiak nélkül mászkálj? 
- Paul... - sóhajtott fel a fiú, miközben körém fonta karjait. Fintorogva töröltem le orrát és felrepedt alsó ajkát. A fájdalomtól aprót nyögött. - Mindent megmagyarázok, csak... Csak menjünk innen, kérlek!
Negyed óra múlva egy sötétített ablakú, fekete kisbuszban ültünk. Harry elmesélte a történteket Paulnak, aki csendben hallgatta Őt. Fejemet mindvégig az énekes vállán pihentettem, kezeink a combján kulcsolódtak össze.
- Szóval azt mondod, az a férfi provokált titeket? - kérdezte Paul, amint megtudta a verekedés okát. Bólintottam egyet. - El tudjátok képzelni, mekkora port kavart ez? Holnap ezzel lesz tele a sajtó! 
- Hagytam volna, hogy bántsák Ariana-t? Ezt te sem gondolod komolyan, Higgs! Tudod, hogy ok nélkül nem keverednék ilyen őrültségbe... De tennem kellett valamit, mert... - a szívem hevesebben kezdett verni. Még szerencse, hogy ültem, különben elájultam volna. Túl sok minden történt egyszerre. - ...Ari fontos személy számomra. Igaz, alig ismerjük egymást, ezalatt az idő alatt sok mindenen mentünk keresztül.
- A vezetőség akkor sem fog szemet hunyni efelett, ezzel legyél tisztában! Az én szavam az övék mellett semmi, mondhatnék bármit - rántott vállat tehetetlenül, a mellettem ülő pedig felsóhajtott. Akaratlanul is egy könnycsepp szaladt végig arcomon, amit azonnal letöröltem. Paul pechemre viszont észrevette. - Mi a baj, Ariana?
Szomorúan elmosolyodtam, majd megráztam a fejem. Talán most fog kijönni rajtam az elmúlt évek fájdalma? Talán ismét rám törtnek a gyötrelmes rémálmok, amik 18 éves korom óta majdnem minden éjszaka megtalálnak? Miért? Miért születtem ilyen szerencsétlennek?
Nyugtalanul emeltem fel a fejem s csináltam egy nyakkörzést. A kisbusz már Harry házánál parkolt. Mikor aludtam el? - kérdeztem magamtól, miközben felvettem a Paul által visszakapott kabátom.
- Holnap mindketten legyetek a stúdiónál, legkésőbb fél egyre! Összeülünk egy komolyabb megbeszélésre veletek kapcsolatban - Haz biccentett egyet, majd kezet fogott Paullal. Mielőtt kiszálltunk volna, a férfi megszólította a fiút. - Ja, és lesz egy fellépésetek is a fiúkkal. Jó lenne, ha megbeszélésről rögtön oda tudnál jönni a helyszínre. 
- Rendben, jó éjt! - mormolta az énekes unottan, aztán elhagytuk a kisbuszt. Akárcsak az udvaron végigsétálva, az előtérben sem szólaltunk meg. Gondolatainkba fordulva váltunk meg kabátjainktól s a lábbelinktől. Egy bögre tea elkészítése után felslattyogtam a szobámba, átöltöztem pizsamára és bebújtam a takaró alá. A gőzölgő italt magamhoz véve dőltem az ágy támlájának. Hazza teljes harci díszben csukta be maga után az ajtót, majd nekilátott a vetkőzésnek. Elmerengve bámultam egészen addig, míg körém nem fonta karjait a paplan alatt és egy fáradt puszit nem lehelt a vállamra. Lehunyt szemmel elmosolyodtam. - Sajnálom, hogy így alakult az este.
- Nem a te hibád, hogy ilyen gerinctelen néhány ember - kortyoltam bele a teába, majd az éjjeliszekrényre téve a bögrét fúrtam arcomat a fiú mellkasába. Ajkaim súrolták bőrét, amitől megborzongott egy kicsit. - Azért örülök, hogy nem történt komolyabb bajod.
Harry hasonlóan gondolkodott. Örült, hogy engem nem bántottak fizikailag. Elmondása szerint sosem tűrte el, ha valaki a nemi hovatartozását boncolgatta vagy éppen azt, hogy kivel találkozik. Végképp gyűlöli, ha bántják azt a személyt, aki valamiféle szerepet tölt be az életében. Bele se gondoltam, mit jelenthetek én Haz-nak... Egy ócska kis szerető, aki csüng minden szaván és akkor fekszik le vele, amikor az énekesnek éppen olyan hangulata van? Egy lány, aki eladja magát a férfiaknak, hogy eltartsa az alkoholista apját és önmagát? Kérdések hada cikázott a fejemben, alig tudtam elaludni.

***

Reggel kótyagosabb voltam, mint valaha. Zsongott a fejem és korgott a gyomrom. Beharapott alsó ajakkal bújtam ki Harry védelmező karjai alól, majd magamra vettem a köntösöm s lementem a konyhába. A palacsinta- és tojássütéshez nem volt türelmem, így maradtam a pirítósnál. Amíg a kenyérszeletek sültek, megkerestem a vajat és a lekvárt. Lassan 3 napja éltem már ebben a házban, mégis annyira idegen volt számomra minden. Alig találtam meg valamit, és ez bosszantott. Nem kicsit.
Miután megreggeliztem, egy frissen elkészült adaggal felmentem a szobába. Haz hason fekve kapaszkodott bele az egyik párnába, amin az én fejem pihent néhány órával ezelőtt. Kuncogva raktam le a tálcát az éjjeliszekrényre, aztán óvatosan ráültem a derekára s elkezdtem masszírozni a vállait. Jólesően felnyögött, de szemeit nem nyitotta ki.
- Abba ne merd hagyni, Vadmacska! - sóhajtotta rekedtesen, én pedig lejjebb tűrtem a takarót. Mintha értenék hozzá, úgy nyomkodtam a fiú lapockáját és derekát. Érintésem alatt összehúzódtak izmai. - El sem tudod hinni, mióta vágytam már egy ilyen könnyed kényeztetésre...
- Azért a tegnapi jobb volt - hajoltam füléhez, majd puszikat leheltem a füle mögötti részre s a nyakára. Ráérősen haladtam gerince vonalán egészen a bokszere széléig. Elfojtott nyöszörgések csapták meg a fülemet. Mielőtt belemelegedtünk volna a dologba, törökülésbe fészkeltem magam Hazza mellett és az ölembe raktam a tálcát. Az énekes megnyalta alsó ajkát. - Egyél, mert így is kihűlt a pirítós...
- Igenis, anyu - szalutált kisfiús vigyorral az arcán, mire felnevettem. Miközben Harry evett, beszélgettünk egy keveset. Szóba került a ma délutáni megbeszélés, amitől nemcsak én, de a fiú is tartott egy hangyányit. - Ha láttad és hallottad volna, mekkora veszekedés volt abból, hogy Zayn és Louis drogozott... Azóta is cseng a fülem.
- A mi ügyünk ahhoz képest piskóta... Ugye? - néztem kétségbeesetten a narancslevét kortyolgatóra. Elmosolyodott, majd megcirógatta az arcom. - Ezzel sokat segítettél, mondhatom.
- Nyugodj meg, Ariana! Ha nem keveredek megint balhéba, a vezetőség kezesbárány lesz velünk. Márpedig nem terveztem, hogy bunyóznék - törölte meg a száját s egy puszit lehelt az arcomra. Felsóhajtottam. - Áll még a relaxációs délelőttünk?
Bólintottam egyet. Hátha a jóga és a nyújtásos gyakorlatok elterelik a gondolataimat. Tiszta fejjel és lélekkel akarok állni a dolgokhoz. Ha idegeskedek, azzal nem oldok meg semmit... Csak még több szarságot zúdítok a nyakamba.

-------------------------

Sziasztok!
November utolsó szombatja... Hogy elszaladt az idő, nemde?! Jövő héten már jön a Mikulás, aztán nem sokkal utána a jól megérdemelt pihenés :) Még mielőtt ennyire előre szaladnánk, koncentráljunk a jelenre... Köszönöm az előző részhez 4 kommentárt - Alexa S., Heni, Andrea Ranocchia és Secret Queen ♥ -, a 17 pipát, a 10.000 (*-*) megtekintést és a 30 feliratkozót ♥! Ti vagytok a legjobbak ♥! Írjatok, pipáljatok és szavazzatok ;)! További szép estét, pihenésben gazdag vasárnapot és kitartást a jövő héthez ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy

2014. november 23., vasárnap

Chapter 8

Álmosan fúrtam fejemet Harry mellkasába, miközben végigsimítottam a gerince vonalán. Megborzongtam, amikor belesóhajtott a fülembe.
- Maradjunk még így - suttogta rekedtesen, én pedig felnéztem rá s egy puszit leheltem az állára. Fáradt mosolyra húzva ajkait merültünk egy lassú, mégis szenvedélyes csókban. Derekán pihenő kezemet a hajába vezettem, majd kíméletlenül beletúrtam. Alsó ajkam megszívva felnyögött, aztán homlokát az enyémnek döntötte. - Még fel sem ébredtünk teljesen, Vadmacska... Ennyire nem lehetsz kiéhezve...
- Belegondoltál már abba, mennyire fantasztikus érzés a hajadat túrni? Ahogy az ujjaid alatt komplett frizura varázsolódik ki? - kuncogtam fel mutatóujjam köré csavarva egy tincset. Haz megforgatta szemeit s az enyémre simította a kezét. Kétségbeesetten meredtem sötétzölden csillogó íriszeibe. - Mi a baj?
- Még sosem fejtették ki ennyire, miért szeretik a hajamat piszkálni - körözött hüvelyujjával a kézfejemen. Egy ideig csendben fürkésztük egymást; a fiú gyomra azonban nem sokkal később megelégelte a csendet. Jól hallhatóan megkordult, mire mindkettőnk felnevetett. - Menjünk le reggelizni...
- Ne...! Majd én készítek valami harapnivalót, te addig pihenj - csókoltam arcon, majd belebújtam a köntösömbe és a mamuszomba. Harry tekintete egészen az ajtóig elkísért, ajkain pajkos vigyor csücsült. Dudorászva szökdécseltem le a konyhába, ahol nekiláttam a palacsintasütésnek. Kerestem egy nagy tálcát, amire tettem kettő poharat, tányért s kettő villát meg kést. Facsartam narancslevet, amit egy kisebb kancsóba öntöttem. Amint kisültek a palacsinták, megkerestem a nutellát. A hűtő egyik eldugott rekeszében találtam epret is, így kiegészítettem a reggelit a kedvenc gyümölcsömmel. Szerencsére sikerült úgy visszamenni a szobába, hogy ne boruljon le a tálca tartalma a szőnyegre. Haz azonnal a segítségemre sietett; óvatosan elvette tőlem a tálcát s megvárta, míg visszabújok mellé a takaró alá. Mielőtt nekiláttunk volna az evésnek, felsóhajtottam. - Őszinte véleményt kérek majd, rendben? Nem igazán szeretek belekóstolni a főztömbe, így megeshet, hogy nem annyira édes a palacsinta tésztája vagy esetleg kesernyés a narancslé...
- Emiatt ne fájjon a fejed! Utálom a csömör, cukros dolgokat. Néha belefér egy tábla tejcsoki vagy ilyesmi, de nem mindennapos - mosolygott, miközben vágott egy falatot a palacsintából. Hümmögve egy sort ízlelgette, majd egy nagy korty narancslével leöblítette. Visszafojtott lélegzettel, sűrűn pislogva figyeltem a reakcióját. Értetlenkedve vonta fel a szemöldökét. - Isteni lett, komolyan. Miért nem kóstolod meg?
Meg sem várva válaszomat nyomta a számhoz a villáját, amin a csokoládés édesség gőzölgött. Tekintetem az égnek emelve fogyasztottam el a palacsintadarabkát. Harry várakozóan méregetett.
- Ettem már jobbat is, de nem rossz - vallottam be. Elfogult vagyok a saját főztömmel kapcsolatban. Mivel otthon nem nagyon kamatoztathattam a tudásomat, így ez a feszengés és erős önbírálat örökre belém ivódott. Tématerelés gyanánt egy kérdést dobtam fel, miközben beleharaptam egy eperbe. - Terveztél valamit mára?
- Este elmehetnénk bulizni - vetette fel lenyalva alsó ajkáról a nutellát. Gondolkodás nélkül rábólintottam. A gimis ballagásom óta nem voltam szórakozni. Most végre kiélvezhetem a szabadságot, amit Haz oldalán kaptam. - Szuper. Ismerek a környéken egy kevésbé pörgős, de hangulatos szórakozóhelyet. Benézhetnénk oda.
- Rád bízom magam - mosolyogtam beleegyezően, majd megittam a poharamban maradt narancslevet.

***

A délelőtt, illetve a délután nagy részét edzéssel töltöttük. Futottunk, bokszoltunk és jógáztunk egy keveset. Teljesen feltöltődtem energiával és úgy éreztem magam, mint aki újjászületett. Nemcsak a testem, de a lelkem is megerősödött. Harry látta rajtam a változást s szóvá is tette.
- Gyakrabban kellene jógáznod. Jót tesz neked - mosolya édesebb volt, mint egy vattacukor. Elpirulva fogadtam bókját, már ha ezt annak nevezhetjük-e. Hatalmas kezét a combomra simította, majd szorított egy picit rajta. - Holnap relaxációs gyakorlatokkal töltjük a napot, ha nincs ellenedre a dolog...?!
- Természetesen benne vagyok. Hogy feltételezed ezek után, hogy elutasítom? - döntötten oldalra a fejem, miközben Haz leparkolt az udvarban. Az elektromos kapu másodpercek alatt csukódott be, ezzel megakadályozva egy váratlan lesifotóst vagy esetleg egy rajongót. Mosolyogva megrántotta a vállát, majd egy csókot lehelt a szám sarkába. Farkasszemet nézve a fiúval összefontam a mellkasom előtt a karjaimat. - Ez nem válasz a kérdésre, Harry!
- Azt gondoltam, valami izgalmasabb dolgot akarsz csinálni... Ezért kérdeztem rá, érted már? - cirógatta meg arcomat lassan, hüvelyujjával direkt érintve alsó ajkam. Felsóhajtottam, mire mosolya szélesebb lett. Megráztam a fejem. - Nők... Mindig csak a rosszat feltételezik a férfiakról...
Mielőtt reagálhattam volna, kipattant a kocsiból s idióta vigyorral az arcán beszaladt a házba. Szem forgatva követtem, jóval lassabb léptekkel.
- Nőtársaim védelmére kelve nem, nem mindig csak a rosszat feltételezzük rólatok. Vannak jó pillanatok is - csuktam be magam után az énekes szobájának ajtaját. Az ágyon ült, onnan mosolygott rám bágyadtan. Fejét oldalra döntve várta, hogy folytassam az elméletem kifejtését. - Látod, most olyan vagy, mint egy kisgyerek...
- De szerethető kisgyerek, ugye? - jött oda hozzám, majd körém fonta karjait s arcát a nyakhajlatomba fúrta. Kuncogva nyomtam arcára egy puszit, amit egy csókkal viszonzott. Játékosan a fenekemre csapott, én pedig felvontam a szemöldököm. - Ideje készülődni! Nemsokára indulunk bulizni...
Izgatottan s picit feszengve mentem be a fürdőbe. Fél óra alatt sikerült rendbe kapni magam, ami felért egy kisebb rekorddal. Hatalmas fejtörést okozott azonban a ruha kiválasztása. Fehérneműben, félig megszáradt hajjal dobáltam egy kupacba azokat a darabokat, amelyek nem igazán nyerték el a tetszésemet. Hosszas keresgélés után megtaláltam a tökéletes ruhát.
- Segítsek? - hallottam meg a hátam mögül Harry hangját. Biccentettem egyet, Haz pedig felhúzta a cipzárt. Hajamat elsöpörve a nyakamtól harapott bele bőrömbe, aztán a fülem mögötti érzékeny bőrfelületet halmozta el néhány édes puszival. Térdeim megremegtek, ahogy végigsimított vállaimon. - Gyönyörű vagy, Vadmacska.
- Köszönöm - suttogtam fülig vörösödve, miközben szembe fordultam a fiúval. A látványtól kis híján padlót fogtam. Jó értelemben, persze. Hosszú lábait feszes, fekete farmernadrág, felsőtestét fekete, szinte begombolatlan ing fedte. Tekinteteket vonzó volt az énekes mellkasa s az azt borító tetoválások. - Elfelejtetted begombolni az inged?
- Ó, a manóba! Tudtam, hogy valami elmaradt... - csapott drámaian a homlokára; vigyorát semmivel sem lehetett volna letörni. Fejemet rázva felsóhajtottam és belebújtam a magassarkúmba. Magamon éreztem Harry tekintetét, ahogy bementem a fürdőbe. Kifésültem és lófarokba kötöttem a hajam, aztán feldobtam egy szolid sminket. Fújtam egy keveset a kedvenc parfümömből s késznek nyilvánítottam magam. Haz füttyentett egy nagyot, miután megpördültem előtte. - Még a végén le fognak csapni a kezemről, ha nem figyelek...

-------------------------

Sziasztok!
Elnézést kérek a késés miatt, de nem akartam megint rövid fejezettel érkezni... Nem igazán szeretnék hozzáfűzni semmit, a döntés a Ti kezetekben van :) Köszönöm az előző részhez érkezett 7 kommentárt - Secret Queen, Veronica~, Linden Sky, Heni, Diana, Fanni és Andrea Ranocchia ♥ -, a 12 pipát, a 8.900 megtekintést a 29 feliratkozót ♥! Reménykedem abban, hogy írni és pipálni fogtok majd! :)  Jó pihenést a mai napra és sok sikert kívánok mindenkinek a jövő héthez ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy

2014. november 15., szombat

Chapter 7

Sweet Dreams (Are Made Of This)
Amint elmosogattam, készítettem egy nagy bögre teát s felmentem a szobámba. A fürdőszoba felől vízcsobogást és dudorászást hallottam. Felvont szemöldökkel raktam le a bögrét az éjjeliszekrényre, majd benyitottam a fürdőbe. Alsó ajkamba harapva cövekeltem le ott, ahol álltam. Harry ádámkosztümben tett-vett a fürdőkád körül, amit gyertyák és rózsaszirmok díszítettek. Amikor észrevett, smaragdzöld tekintete elsötétülve siklott végig rajtam.
- Vízgazdálkodás szempontjából ideális lenne, ha együtt mártóznánk meg - rekedtes hangja hipnotikusan hatott rám. Alig észrevehetően bólintottam, mire elém lépett s szó nélkül kibújtatott a pulóveremből. Egész testemben remegtem gyengéd érintésétől, ahogy kipattintotta és fehérneműstől lerángatta a nadrágomat. Megnyalva alsó ajkát nyúlt a hátam mögé s csatolta ki a melltartóm. Elégedetten hümmögött, ahogy megpördített maga előtt. Sosem voltam szégyenlős. Ezidáig legalábbis nem éreztem ilyesmit. - Fürödjünk, mert kihűl a víz!
Levakarhatatlan vigyorral az arcomon foglaltam helyet a fiúnak háttal. Széles mellkasának dőlve élveztem a gyertyák fényében úszó helység meghittségét. Fejem egy leheletnyit hátrabicsaklott, mikor Harry masszírozni kezdte melleimet. A vállam és a nyakam találkozási pontját fogai közé véve késztetett jóleső nyöszörgésre.
- A kórházban elkezdtünk valamit, csak sajnos megzavartak minket... Megengeded, hogy felidézzem? - suttogta fülembe, miközben egyik kezével végigsimított a hasamon. Hatalmas tenyere a belső combomon állapodott meg. Felnyüszítettem és a csípőm is megemeltem. A fiú forró nyelve feltérképezte fülcimpám. - Ezt vehetem igennek?
- Cs-csinálj már valamit, kérlek...! - nyögtem fel szinte már zokogva. Zihálva mélyesztettem ujjaimat Haz combjaiba, amikor hüvelykujjával körözni kezdett csiklómon. Lábaimat a lehető legszélesebb terpeszbe nyitva nyögtem egyre hangosabban. Megkönnyebbült könnycsepp szaladt le arcomon. Ennyire még sosem vágytam arra, hogy valakinek a nevét sikítva érjem el azt a bizonyos csúcspontot. Az alhasam már veszített, szinte fájdalmasan ugrott össze egy-egy mozdulatnál. - Gyorsabban, Harry! 
- Élvezz el, Ari! - harapdálta a nyakhajlatom mellbimbómat morzsolgatva. Összeszorított szemmel nyögtem egy nagyot. Fehér pöttyöket láttam magam előtt s sípolt a jobb fülem. Ellazultam. Teljesen. Laposan pislogva nyomtam egy puszit az énekes állára. Kisfiús mosollyal az arcán nézett le rám. - Jól vagy?
Biccentettem egyet, majd óvatosan szembe fordultam a fiúval és megcsókoltam. Ágyéka az enyémnek feszült, csókunk szenvedélyesebbé vált. Pihegve nyúltam a tusfürdőért, melyből nyomtam egy keveset a tenyerembe s lassan eldolgoztam Haz mellkasán. Karjait automatikusan emelte fel, hogy azokat is beszappanozhassam. Sarkamra ülve simítottam végig combjait. Amikor férfiasságához nyúltam, elkapta a csuklóm. Értetlenkedve fúrtam tekintetem a fiúéba.
- Nyugodj meg! Éppen úgy akarom a dolgot, ahogy te... De egy ártatlan mozdulat és felrobbannék. Fájdalmas, de az ágyig csak kibírom valahogy - rántott vállat lazán, én pedig felkuncogtam s leheltem egy csókot a szájára. Zavartan pislogva meredt szemeibe. - Nem haragszol?
- Egy ilyen semmiség miatt? Ugyan, Harry... Tudok várni - tűrtem a füle mögé egy kósza tincset, majd én is beszappanoztam magam. Miután leöblítettük a mentolos egyvelegű tusfürdőt, magunk köré tekertünk egy-egy törülközőt. A neszesszeres táskámból előhalásztam a fogkefém s az énekes mellé lépve alaposan fogat mostam. A tükörben is egymást bámultuk. Számat megtörölve mosolyodtam el. - A szavaidból ítélve ma ne reménykedjek abban, hogy egyedül alszok. Igaz?
- Valahogy segítened kell abban, hogy zökkenőmentesen közlekedjek - dobta ki a használt fogselymet a kukába, aztán az alfelére bökött. Kis barátja még a vastag, frottír anyagon keresztül is erőteljesen kidomborodott. Felkuncogtam. - Ez nem vicces!
- Valóban. Inkább szexi és izgató - csaptam játékosan a fenekére, majd visszamentem a szobába. Találomra kirántottam az egyik bőröndből egy hálóinget, amit magamra kaptam egy mamusszal együtt. Vacilláltam azon, hogy vegyek-e fel bugyit vagy nem... Harry biztosan nem díjazná - dörrent rám egy hang a fejemben. Vállat rántva leültem az ágy szélére s elkortyolgattam a már kihűlt teámat. Amikor végeztem, bebújtam a takaró alá. Épphogy lehunytam a szemem, egy izmos kar húzott szorosan magához. Egy cseppet sem sokkolt a tény, miszerint az énekes nem viselt bokszert. Anyaszült meztelenül feszült nekem. Szembe fordultam Vele. - Nem akarsz még aludni?
- Nem, még nem - rázta meg a fejét, miközben a hálóingem alá tévedt a keze. Diadalittas vigyor terült szét arcán. - Ezt már szeretem.
Fölém tornyosulva húzta ki a legfelső fiókot, melyből kivett egy csomag óvszert. Miután felgörgette zászlórúdként ágaskodó büszkeségére, megcsókolt s teljes hosszát belém vezette. Lábaimat reflexszerűen fontam csípője köré. Felváltva szívta és harapdálta a nyakam vagy a melleim. Nyaki csigolyám egyike tisztán hallhatóan roppant egyet, ahogy hátravetettem a fejem. Csípőm megemelve adóztam immáron másodszor az élvezet oltárán, Harry-t követve. Egy-két levezetőkört tolva elhúzódott tőlem és a kukához lépve kidobta a használt kondomot. 
- Mindjárt jövök - mosolygott, aztán kisétált a szobából. Nagyokat pislogva s hangosan ásítozva igazítottam meg a párnámat. Ahogy lehajtottam rá a fejem, el is aludtam. Haz rekedtes kuncogását azonban még tisztán hallottam s bilincsként körém fonódó karjait is éreztem. - Álmodj szépeket, Ari!

-------------------------

Sziasztok!
Szombat az én napom, az estém a történetre hangolom... Önmagamat becsapva írtam meg a folytatást, hiszen ennél romantikusabbra terveztem :) Sebaj, talán majd máskor sikerül :) Köszönöm az előző fejezethez érkezett 4 kommentárt - Névtelen, Heni, Secret Queen és Veronica~ ♥ -, a 11 pipát, a 7.800 megtekintést és a 27 feliratkozót ♥! Remélem, írtok és pipáltok majd! :) További jó éjszakát, pihenésben gazdag vasárnapot és erőt a jövő héthez ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy

2014. november 8., szombat

Chapter 6

Miután vettem egy frissítő zuhanyt, felöltöztem, kifésültem a hajam, fogat mostam s késznek is nyilvánítottam magam. A sminkeléssel nem pazaroltam az időt.
Alsó ajkamba harapva, halkan dobtam a neszesszeres táskát a már bevetett ágyra. Harry az ablaknál állt, a párkányra támaszkodva. Háta mögé osonva fontam hasa köré karjaimat, arcomat pedig a hátába fúrtam. Belemosolyogtam pulóverébe, amikor hatalmas kezei közé rejtette az én kicsiny kis mancsaimat.
- Indulhatunk? - fordult szembe velem, szorosan magához vonva. Elbűvölve térképezte fel arcom, majd egy puszit lehelt az orrom hegyére. Kuncogva bólintottam egyet.
Amint megkaptam a zárójelentésem és a kiváltani való recepteket, Haz összekulcsolta ujjainkat s kimentünk a kocsijához. Az utazótáskámat a hátsóülésre dobta, aztán beült mellém s elindultunk a Styles-rezidencia felé.
- Imádom ezt a dalt - mosolyodtam el, amikor az énekes bekapcsolta a rádiót. Fejemet az ablaküvegnek döntve dúdoltam a dallamot, akárcsak a mellettem helyet foglaló fiú. Combomon pihenő kezemet a sajátjába rejtve kezdett el énekelni egyre hangosabban. Jóleső remegés futott végig rajtam, ahogy egyszerre hallgattam a két előadót. Vigyorogva pillantottam Harry-re. - Nem gondolkodtatok még azon a fiúkkal, hogy kiadjatok egy duettet Ed-el?
- Igazából felvetettük már ezt a vezetőségnek, de egyenlőre még nem kaptunk visszajelzést. Bár, mostanában aligha lenne időnk a stúdiózásra - mosolyodott el, miközben leállította a motort. Kicsatolta a biztonsági övét s rám vigyorgott. Erős késztetést éreztem, hogy mutatóujjammal végighúzzam azokat a gödröcskéket, melyek akkor mutatkoznak meg igazán, mikor széles vigyor terül el a fiú arcán. - Megérkeztünk.
Ereimben izgatottság terjedt el, amikor Harry az udvarba terelt. Tekintetemet azonnal magához vonzotta a reneszánsz korabeli szökőkút, aminek közepén egy puttó kapott helyet. A füves területen igényes nyírt bokrok s fák pihentek.
- Ha ennyire lekötött az udvar, nem is tudom, mi lesz akkor, ha meglátod az üvegházat. Teles teli van virágokkal, a világ minden tájáról - fülig érő vigyorral és gyermekded pislogással fordultam a hang irányába. A bámészkodásban le sem tojtam a fiút, aki a bejárati ajtónál várakozott. - Gyere, mert a végén megfázol!
- Ígérd meg, hogy körbevezetsz majd ház körül is! - vettem elő kiskutya nézésemet, melyet szájbiggyesztéssel is megtoldottam. Haz rekedtesen felkuncogott, miközben lerúgta a csizmáit a komód elé. Kabátját felakasztotta a fogasra, aztán rám mosolygott. - Nézz körbe, én addig felviszem a táskád a szobádba!
Nem kellett kétszer kérnie. Lábaim önálló életre kelve indultak el a nappali felé. Tisztán hallottam az állam koppanását a padlón. A tágas és egyáltalán nem giccses helységben rengeteg fénykép, emléklap és díj kapott helyet. A szekrények polcait DVD-k, könyvek és apróbb porcelánfigurák töltötték be. Vágyakozva simítottam végig a hófehér cserépkandalló párkányán; szemeim előtt láttam a lángokat, melyek másodpercek alatt elnyelik a fát.
- Varázslatos, nem igaz? - egy pillanatra összerezzentem az énekes hangjától. Hevesen bólogattam, miközben odamentem hozzá. Karjaimat csípője köré fonva pipiskedtem fel ajkaihoz. Nyelvünk gyengéd játékba kezdett egymáséval. Ujjaim erősen vájódtak a vékony póló anyagába, amikor a fiú belemarkolt a fenekembe. Elsötétült szemekkel húzódott el annyira, hogy homlokát az enyémnek döntse. - Alig várom, hogy magamévá tegyelek a kanadalló előtti szőnyegen. Nincs annál romantikusabb, mikor csak a lángok adnak fényt az egész szobában.
- Mindent a maga idejében, Mr Szexéhes. Előbb látni szeretném a konyhát, az étkezőt és az emeletet... - mondtam elhúzódva Harry-től, aki tetetett felháborodással összeszorította a száját. Magára hagyva a srácot fedeztem fel a konyhát, majd az étkezőt. Teljesen más színvilágot képzeltem el, de amit láttam... Egyszerűen fantasztikus. Biztos vagyok benne, hogy Haz segítségére volt egy lakberendező is.
Fütyörészve mentem vissza a nappaliba. A kandallóban már lobogott a tűz, a dohányzóasztalon egy üveg bor és két borospohár pihent. Értetlenkedve néztem körbe. Egy aprócska neszt sem hallottam a konyhából, mikor arra jártam. Harry olyan, mint egy macska. Hangtalanul tesz-vesz, nem hagy nyomot maga után és még aranyos is.
- Mielőtt megkóstolnánk ezt az állítólag isteni vörösbort és ellazulnánk, megmutatnám a lakosztályod - jelent meg a lépcső aljában az énekes. Félénken követtem a fiút, aki kettesével szedte a fokokat. Egy hosszú folyosóra érve nyitott be rutinosan a második ajtón. Fülig érő szájjal nyújtotta felém a jobbját. - Nincs okod a félelemre! Ez a legnyugodtabb környék az egész városban. Itt vagyok én is...
- Ó, micsoda lovag... Hol hagytad a páncélod, Sir? - néztem viccelődve a háta mögé, mire megforgatta a szemeit s beterelt a szobába. Lecövekeltem. Első látásra belehabarodtam a helységbe. Minden egyes négyzetcentimétere olyan volt, amilyen valójában vagyok. Túlságosan csajos. - Istenem... Ez...
- Tetszik? - kérdezte reménykedve, én pedig válaszom jeléül az ágyra ugrottam. Magamhoz öleltem az egyik díszpárnát s közben a mennyezetről lelógó, lila csillárt kémleltem. Arrébb csúsztam, amikor besüppedt mellettem a takaró. Arcomat a fiú felé fordítva vigyorodtam el, majd egy puszit leheltem az arcára. - Köszönöm. Mindent.
- Ugye tisztában vagy a lila szín jelentésével? - termett pillanatok alatt fölöttem, karjaival a fejem mellett támaszkodva. Egy mondat kongott csupán a fejemben, amit már nem tudom, kitől hallottam még régebben: A lila a kielégítetlenség színe... Egyik kezemet Harry arcára simítottam, a másikat pedig az övcsatjához. Alig értem öléhez, azonnal felmordult. Pimasz vigyor kúszott duzzadt ajkaira. - Úgy érzem, sok időt fogunk ebben a szobában tölteni...
A levegő hihetetlen gyorsasággal forrósodott fel körülöttünk. Mindössze néhány csók csattant el s csak a felsőink kerültek le rólunk, meg kellett szakítanunk a dolgot. A gyomrom hangos korgás formájában adta tudtomra, hogy muszáj leszek valamit enni. Haz a nyakamba fúrva arcát fojtotta el hangos nevetését. Játékosan a hátára csaptam.
- Remélem, tudsz főzni. Ha jól tudom, a vörösborhoz remekül illik a marhahús vagy esetleg a kacsa - ültem fel, aztán leugrottam az ágyról és visszavettem a pulóverem. Az énekes nem zavartatta magát. Félmeztelenül, mindössze farmernadrágban és zokniban robogott le a konyhába. Kuncogva követtem, majd felugrottam a pultra. Ösztönösen pakolta elő a hozzávalókat, akár egy szakács. Elismerően hümmögtem. - Igazán megemlíthetted volna a legutóbbi randinkon, hogy nem bénázol a tűzhely körül...
- Nem szándékoztam lelőni a poént még idő előtt. Ez viszont egy kiváló alkalom arra, hogy brillírozzak előtted valamit... Nemcsak az ágyban - kacsintott rám bárgyú vigyorral; az arcom villámgyorsan felvette a paradicsom színét. Megforgattam a szemeimet. - Valld be, hogy ott is remekelek!?
- Nálad édesebb, figyelmesebb, kedvesebb és dögösebb partnert még álmomban sem találhattam volna...  - mondtam mosolyogva, mindenféle szarkazmus nélkül. Komolyan gondoltam a szavaimat.
Az étel köret részében én is kivettem a részemet; megpucoltam és hasábokra vagdostam a krumplit, majd előmelegítettem a serpenyőben az olajat s nekiláttam a sütésnek. Harry ez idő alatt megpárolta a zöldségeket, illetve a marhahúst és mindezt összefőzte tejszínnel. A különböző fűszereknek köszönhetően mennyei illatok keringtek a helységben. Bő fél óra múlva készen is lettünk a vacsora elkészítésével.
- Együnk az étkezőben vagy inkább a nappaliban? - vonta fel kíváncsian a szemöldökét az énekes, miután lekapcsolta a főzőlapot.
- Nappali - vágtam rá gondolkodás nélkül, miközben kerestem két tányért meg egy-egy villát s kést. Haz biccentett egyet, aztán átment az említett házrészbe és rakott egy jókora fahasábot a tűzre. Nem bírtam kivárni, hogy hűljön egy kicsit a tejszínes-zöldséges hús, így mohón belekóstoltam. A nyál összefutott a számban az egymással remekül harmonizáló ízektől.
Néhány percnyi várakozás után letelepedtünk a kanapéra. Harry töltött egy kevéske bort mindkettőnk poharába, majd koccintottunk és nekiláttunk az evésnek. A szemkontaktust azonban egyszer sem szakítottuk meg. Mondhatni szavak nélkül is megértettük egymást.

-------------------------

Sziasztok!
Kicsit későn, de még szombaton sikerült hozni a folytatást :) Köszönöm az előző fejezethez érkezett 3 kommentárt - Secret Queen, Ever és Heni ♥ -, a 18 pipát, a 6.800 megtekintést és a 26 feliratkozót ♥! Várom a véleményeiteket! :D További szép hétvégét, jó pihenést és kitartást a jövő héthez ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy

2014. november 1., szombat

Chapter 5

Tompa fájdalom hasított a fejembe. Nyöszörögve nyitottam ki szemeimet. Nem a szobámban, hanem egy kórteremben voltam. Hogy kerültem ide? - tettem fel gondolatban a kérdést, miközben magam mellé pillantottam. A takarón egy igencsak megnőtt, göndör hajjal megáldott fej pihent. Harry teste irritálóan görnyedt előre, karjai a combján pihentek. Nesztelenül s beharapott alsó ajakkal túrtam bele a fiú fürjeibe, amitől felmordult. Ujjaimmal lassan köröztem fejbőrén, miközben kinéztem az ablakon. Már esteledett, a lámpák gyér fénye haloványan sütött be a helységbe. Halkan felsikítottam, amikor megéreztem kezemen az énekes hosszú ujjait. Tekintetét az enyémbe fúrta. Smaragdzöld íriszei lelkemig hatoltak.
- Fáj valamid, Ari? - suttogta aggodalmasan, majd puszikkal hintette be ujjbegyeimet. Halovány mosoly kúszott arcomra kedves s gyengéd gesztusától.
- Csak a fejem - motyogtam szabad kezemmel a takarót gyűrögetve. Haz megnyomta a nővérhívót, aztán egy csókot lehelt a számra. Elvörösödve húzódtam el a fiútól, mikor egy kedves ápolónő benyitott. A kezembe nyomott egy pohár vizet és egy rózsaszín pirulát, amit azonnal le is nyeltem. A nővérke megigazította a párnámat és megkérte Harry-t, hogy ne sokáig maradjon, mert hamarosan vége a látogatási időnek. Miután magunkra hagyott, rögtön letámadtam a mellettem ülőt egy kérdéssel. - Mióta vagyok itt?
- Lassan 8 órája aludtál békésen. Amint enyhült a fájdalom a gyomromban, tárcsáztam a mentőket. Apádnak akkor már hűlt helye volt a házban - ahogy a szavak elhagyták duzzadt ajkait, keze ökölbe szorult a dühtől. Szemeiben félreérthetetlen volt a férfi iránt érzett gyűlölete. - Ha kiengednek a kórházból, elviszlek hozzám. Természetesen helyetted nem dönthetek, de szerintem jobb lenne számodra egy nyugodtabb környezet...
- Úgy érted, lakjak nálad? Ez nem gyors egy picit? - megmelengette a szívemet ajánlata, mégis úgy éreztem, túl gyorsan történnek az események. Ráadásul alig ismerjük egymást... Annyi minden járt a fejemben, hogy attól féltem, egyetlen egy pirula most nem segít a fejfájásomon. - Jól átgondoltad, Harry?
Bólintott egy nagyot, majd fölém tornyosult s megcsókolt. Ráérősen kóstolgattuk a másik ajkait, miközben karjaimat a nyaka köré kulcsoltam. A néhány perces, ám annál idillibb pillanatot a nővérke zavarta meg. Ez azt jelentette, hogy lejárt a látogatási idő. Hazza elmosolyodott fancsali arcom láttán, aztán eltűrt a fülem mögé egy tincset.
- Holnap is bejövök hozzád. Ne reménykedj abban, hogy könnyen lerázol magadról! Tudod, nagyon akaratos és sármos tudok lenni egyszerre, ha esetleg valaki ellenkezik. Mint egy gaz csábító - nevette el a végét, amitől mosoly kúszott ajkaimra. Miután felvette szövetkabátját, egy szelíd puszit lehelt a homlokomra. - Aludj jól, Ariana!
- Te is - suttogtam a fiú felé nyújtva karjaimat, miközben csücsörítettem. Rekedtes kuncogása megdobogtatta a szívem. Hatalmas kezeit a derekamra simította, míg én belefúrtam arcomat a mellkasába. Ölelése megnyugtatott. Egy picit elhúzódott és egy rövid, de édes csókot nyomott a számra. Alsó ajkamba harapva néztem, ahogy az ajtóhoz sétált. - Óvatosan motorozz hazafelé! Ilyenkor már veszélyesebb, mint nappal!
- Igenis, anyuci - vigyorodott el úgy, hogy gödröcskéi tökéletesen megmutatkoztak. Kuncogva megráztam a fejem s egy puszit küldtem feléje, amit mint a romantikus filmekben szokás, szerelemtől elködösült tekintettel el is kapott. Amint becsukódott mögötte az ajtó, fáradtan hajtottam a párnára a fejem. Nem telt el fél perc, kopogás nélkül kinyílt résnyire a kórterem ajtaja. Nem nagy meglepetésemre Harry dugta be göndör kobakját a résen. - Remélem, átgondolod majd az ajánlatom! Jó éjt!
Szólásra nyitottam a számat, de már csak a csukott, hófehér nyílászáró köszönt vissza rám. Ásítottam egy nagyot, majd az oldalamra fordultam és lehunytam a szemem. A „költözésen” kattogott az agyam, semmi máson.

***

Vacogva húztam feljebb a takarót, miközben egy hatalmas ásítás közepette kinyitottam szemeimet. Harry az ablaknál állt, onnan figyelt engem. Ajkain bágyadt vigyor terült szét, amikor találkozott tekintetünk.
- Azonnal csukd be azt a szart! - morogtam rekedtesen, felhúzva lábaimat a hasamig. A hideg, ködös levegő pillanatok alatt beszökött a tárva-nyitva levő nyílászárón. A fiú kuncogva tett eleget kérésemnek, noha néhány percnyi fáziskéséssel ugyan. Miután megcsókolt, leült mellém és összekulcsolta kezeinket. - Hány óra van?
- Nemsokára dél - meglepetten felvontam a szemöldököm. Általában már hajnalok hajnalán ki szokott dobni az ágy, most pedig egy légyzümmögés sem rángatott ki álmaimból. Haz kíváncsian tűrt a fülem mögé egy kócos tincset. - Jól aludtál?
- Igen. Kicsit azért hiányzott a saját ágyam, de szerencsére elkerültek a rémálmok és így kipihentebb vagyok - mosolyodtam el, miközben feltérképeztem Harry-t. Haját felfogatta kontyba; szürke pólót, fekete csőnadrágot s a tőle már megszokott, barna bokacsizmáit viselte. Szövetkabátja a szék támlájára volt hajtva. - És te?
- Örültem volna, ha abban a tudatban alszom el, hogy az egyik vendégszobámban hajtod álomra a fejed... Ne tudd meg, milyen migrénnel ébredtem reggel!? Egész éjszaka azon gondolkodtam, vajon elfogadod-e az ajánlatom - éreztem, hogy valahogy elő fog kerülni ez a téma is a beszélgetésünk során. Az énekes nem teketóriázott, mindenféle kertelés nélkül vetette fel azt, amin jómagam is agyaltam éjjel. Felsóhajtottam. - Szóval? Készülhetek a fogadásodra vagy ismét egyedül töltöm az estét?
- Nem is tudom, Harry. Rendben van, hogy fedél lenne a fejem felett vagy hogy ételt-italt kapnék, de minden cuccom otthon van, ahová most nem szívesen mennék vissza - húztam el a számat fájdalmasan. Az énekes ördögien elvigyorodott. Sejtettem, hogy valami turpisság van a dologban. Valami olyan, amiért csúnyán megfizetnék, ha találkoznék apával. - Mi ez a mosoly?
A fiú beavatott. Tegnap este, miután elhagyta a kórházat, nem haza ment, hanem tett egy kitérőt a mi házunk felé. Beosont a szobámba és összeszedett két bőröndnyi ruhát, elhozta a neszesszerem s a laptopom. Az egyik utazótáskámba cipőket pakolt be. Apu azért nem vette észre az énekest, mert nem volt otthon.
- Előző életedben kém vagy betörő voltál - kuncogtam, Harry pedig elvigyorodva megrázta a fejét. Átfutott az agyamon, hogyan találta meg a bejárati ajtó kulcsát. - Hogy jutottál be a házba?
- Filmekben láttam, hogy legtöbbször a lábtörlő vagy a virágcserép alá teszik a kulcsot. Mivel virágcserepet nem találtam, így maradt a lábtörlő - rántott vállat, mintha mindennapos lenne, amit tett. Félreismertem a fiút. Nagyon is. Rendkívül okos... Nem olyan, mint a többi beképzelt popsztár, akit csak a pénz és a hírnév érdekel.
- Micsoda észjárás. Lenyűgöz, akárcsak a gyönyörű szemeid és a kisfiús mosolyod, amit azok a legendás gödröcskék tesznek még édesebbé - bókoltam a füle mögé tűrve egy kósza tincset, mire átült mellém az ágyra és megcsókolt. Ügyetlenül lerúgta magáról csizmáit, majd bebújt a takaró alá s úgy kóstolgatta tovább ajkaimat. Egyik kezét a kórházi hálóingem alá simította, a másikkal beletúrt a hajamba. Minden mozdulata vágytól fűtött volt. - Csak nem ki vagy éhezve?
Válasz gyanánt felnyüszített, aztán finoman nyakamba mélyesztette fogait s szívni kezdte bőröm. Lehunyt szemmel kitapintottam a göndör fürtöket copfba tartó hajgumit és egy határozott mozdulattal a földre dobtam azt. Levegőért kapkodva túrtam Haz kissé megnőtt ékességébe, amitől rekedtesen felmordult.
- Felizgat, hogy csak egy bugyi van rajtad ezalatt a hálóing alatt - simított végig mutatóujjával lüktető nőiességemen, hüvelyujját a tanga csipkés szegélyébe akasztva.
Mielőtt bármi is történhetett volna, egy orvos és egy ápolónő rontott be kopogás nélkül a kórterembe. Harry felsóhajtott, majd visszaült a székre és belebújt lábbelijébe. Gyorsan felkapta a padlóról a hajgumit s összekötötte kócos haját. Huncut vigyorát nem tudta és nem is akarta leplezni.
- Elnézéseteket kérjük, ha megzavartunk valamit - szólalt meg a doktor elmosolyodva. A nővérke megmérte a vérnyomásom, aztán a vércukorszintem is. Miután a doki feljegyezte a kapott eredményeket, átolvasta a kórlapom és rám nézett. - Szerencsére az agyrázkódás nem okozott maradandó károsodást, így még ma délután hazaengedünk. A biztonság kedvéért írok majd fel fájdalomcsillapítót és néhány vitamint, ha egy erősebb migrén jelentkezne vagy fájna az ütés helye. Legalább egy hétig pihenned kellene. Ha sportolni szeretnél, csak a sétát ajánlom egyenlőre. Mindennap szedd a vitaminokat, hogy ne gyengüljön le a szervezeted!
Bólintottam egy nagyot. Nem igazán jutottam szóhoz, hiszen váratlanul ért ez az egész. Miután az orvos és a nővérke elhagyta a helységet, Hazza is magamra hagyott, hogy behozzon pár dolgot, amire szükségem lehet: felső, nadrág, tiszta fehérnemű, cipő és természetesen a neszesszerem. Alig vártam, hogy végre lezuhanyozzak és megfésülködjek. Noha egy napja nem néztem tükörbe, a sok forgolódástól már olyan lehetett a hajam, mint egy hurrikán cincálta szénakazal.

-------------------------

Sziasztok!
Meg is érkeztem a várva várt folytatással :) Köszönöm az előző fejezethez érkezett 7 kommentárt - Heni, Ever (♥): Facebook-n már agyon köszöntem, de itt is megköszönöm :3 Imádlak, Életem <3!, Névtelen: igyekszem az iskola mellett is blogokat frissíteni, így nem mindig sikerül hosszú fejezeteket megírnom... De azért próbálkozom :3, Tóth Bogi, Diana (♥): Imádlak, kis híján megkönnyeztem a kommentárod :3 Köszönöm, drágaságom <3!, Chixi (♥): Jaj, te lány! Ne kérj elnézést, az a lényeg, hogy írtál és ez nekem mindennél fontosabb :) Köszönöm, kedves <3! és Secret Queen: Best Readers Ever ♥ - a 16 pipát, az 5.700 megtekintést és a 24 feliratkozót ♥! Jövő hétre igyekszem összehozni a 6.fejezetet :) Írjatok és pipáljatok! :D További szép estét, jó hétvégét és sok-sok erőt a jövő héthez ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy