2014. december 21., vasárnap

Chapter 11

A Little Bit of Your Heart (live)
A koncert helyszínének bejárata hemzsegett a rajongóktól. A többségük a fiúk dalait énekelte, de voltak olyanok is, akik megállás nélkül zokogtak az örömtől.
- Még mindig hihetetlen számomra, hogy ilyen s ehhez hasonló reakciókat váltotok ki a tinikből. Elég, ha valaki kimondja a neveteket - mondtam kicsatolva az övem, miközben Harry leállította a motort. Arcára fáradt mosoly ült ki. - Úgy érzem, nem mondtam újdonságot. Igaz?
- Igaz, de nem győzzük hangsúlyozni a srácokkal, ha nincsenek a rajongóink, akkor mi sem lennénk ott, ahol most vagyunk - nézett ki a szélvédőn. Egy pillanatra lehunyta szemeit s beletúrt hajába. - Fogalmam sincs, mi történik akkor, ha ennek az egésznek egyszer csak vége lesz. Már most mar a lelkiismeret furdalás.
Szabad kezemmel megcirógattam arcát s egy puszit leheltem ajkaira, amit azonnal viszonzott is. Tudatni akartam Vele, hogy rám mindenben számíthat. Nemcsak azért, mert sok-sok mindent kaptam az elmúlt hetekben. Harry az egyik legfontosabb személlyé nőtte ki magát az életemben. Elhamarkodottnak tűnhet, de úgy érzem... Úgy érzem, hogy beleszerettem. Viszont rettentően félek bevallani neki. Mi van akkor, ha a szerelmem egyirányú? Ripityára törne a szívem a csalódástól, ha elutasítana.
- Vadmacska, itt vagy még? - zökkentett ki gondolataim közül rekedtes baritonja, miközben aggodalmasan feltérképezte arcom minden egyes szegletét. Aprót bólintottam és még egy mosolyt is kicsikartam magamból. - Biztos?
- Biztos, ne aggodalmaskodj! - tűrtem a füle mögé egy göndör tincset, aztán kinyitottam az ajtót. Paul már várakozott ránk, az autó oldalának dőlve ügyelt a rendre. Biztató mosolyt küldött felém, amikor mellé tipegtem. Biztonságérzetemet Haz erősítette meg azzal, hogy átkarolta derekam és egy picit megszorította azt. A rajongók őrült sikoltozásba kezdtek, néhányan hisztérikusan felzokogtak. Lépteinket megszaporázva siettünk befelé az épületbe, ahol valamivel kisebb káosz uralkodott, mint kint. A gyomrom borsó nagyságúra zsugorodott, ahogy belegondoltam: néhány perc múlva megnyitják a főkaput és be fog özönleni az a sok, eltántoríthatatlanul szerelmes tinilány. Kétségbeesetten hajoltam Paulhoz. - Merre találom a mosdót?
- Végigmész a folyosón és befordulsz jobbra - biccentettem egyet, majd elszakadva a rémült Harry-től rohantam végig az említett útvonalon. Az első üres kabin ajtaját belökve rogytam térdre s adtam ki magamból mindent. Sosem uralkodott még így el rajtam a pánikrohamom. 
Köztudott, hogy utálom a nagy tömeget. Ezért is járok ritkán bulizni. Miután teljesen kiürült a gyomrom, megpróbáltam felállni és rendbe tenni magam. Nehezen, de sikerült nem elájulnom a halántékomba hasító fájdalomtól. Amint megmostam az arcom, kerestem a táskámban egy rágót s azt rágcsálva kiléptem a folyosóra. Zavartan pislogtam néhányat, ahogy találkozott a tekintetem Harry smaragdjával.
- Még hogy ne aggódjak... Ariana, az ilyesmivel nem szabad játszani! - fonta körém karjait, aztán arcát a hajamba fúrta. Karjaimat erőtlenül kulcsoltam derekára. - Haza szeretnélek vinni, de amilyen makacs vagy, biztosan ellenkeznél...
- Jól gondolod - motyogtam mellkasába; férfias illata másodpercek alatt lenyugtatott. Ha tehetném, mindig ezt az eszenciát szívnám magamba. Gondterhelten felmordult, szorítása erősebbé vált. - Ritkán jön elő a pánikrohamom, szóval nem mindennapos. Nincs okod az aggodalomra!
- Dehogyisnem! - vált dühössé a hangja. A levegőt élesen beszívta, szemei vérben forogtak. Te-jó-ég! Egy aprócska rosszullét hogy tudott ekkora port kavarni? Az arcom lángolni kezdett. A manóba, egy újabb tünete a betegségnek... - Elmondhattad volna... Miért kellett titkolóznod?
- Harry, kérlek... Ne csinálj már ebből akkora ügyet! Nem halálos beteg vagyok, az isten szerelmére! Akkor talán megérteném, hogy így reagálsz - mondtam remegve. Féltem a fiútól.
Már reagált volna, amikor megjelent Paul. A háttérből rögtön kiszűrtem a sikolyokat. Hamarosan kezdetét veszi az őrület...
- Mennem kell, de itt még nem fejeztük be a beszélgetést - mondta rekedtesen, amitől felállt a szőr a hátamon. Nem jó értelemben.

***

A fellépés alatt mindvégig Paullal voltam a backstage-ben, így kevésbé volt elviselhetetlen a rosszullétem. Habár Harry mosolygott meg integetett a rajongóknak, éreztem, hogy még mindig dühös rám. A fiúk azonban nem vettek észre semmit.
- A következő dalt egy különleges lánynak küldöm, aki teljesen megváltoztatott az elmúlt hetekben - nézett rám Haz, majd elmosolyodott. Zayn meglepetten oldalba bökte, a többiek pedig helyeslően bólogattak. A rajongók üdvrivalgásban törtek ki, mikor felcsendültek az első akkordok. Liam biztatni kezdte a közönséget. - Énekeljetek velünk!
Szipogva dülöngéltem a hangfalon, amin ültem. Egyszer adtak nekem szerenádot, azóta körülbelül 6 év telt el. Az egyik évfolyamtársam fülig szerelmes volt belém, az osztálytársai vették rá, hogy jöjjön el hozzánk egyik éjjel és fejezze ki egy dalban felém irányuló érzéseit. Sosem felejtem el, anya kuncogva hívta be a házba, és megkínálta egy bögre kakaóval. Apa erről nem tudott, hiszen nem otthon töltötte az éjszakát, hanem valamelyik haverjánál.
- Jól vagy? - simította vállamra a kezét Paul, én pedig felnéztem rá s mosolyogva bólintottam egy nagyot. Egy ideig csendben fürkészte arcom, majd elmosolyodott és egy zsebkendőt nyomott a kezembe. - Töröld le a könnyeid és a sminked, mert a végén megijedek tőled!
- Azért annyira nem lehet vészes - biggyesztem le ajkaimat, miközben elővettem a táskámból a sminktükröm. Megborzongtam, mikor megláttam a tükörképem. Paul felnevetett mellettem. - Ha tudtam volna, hogy meg fogok siratni egy számot, nem sminkelem ki magam.
Ahogy eltüntettem a szemfestéket az arcomról, a színpad felé pillantottam. Harry tekintete találkozott az enyémmel. Őszinte megbánást olvastam ki smaragdzöld íriszeiből, a harag valamelyest elillant. Félénken elmosolyodtam, amit azonnal viszonzott is. A gyomromban békésen alvó pillangók rögtön felébredtek s őrült szárnycsapásba kezdtek.
- A fiúknak lesz még egy gyors interjújuk, aztán leléphettek Harry-vel - tájékoztatott Paul, miután elrakta a telefonját a mellénye zsebébe.
- Mit gondolsz, a rajongók sejtenek valamit a kapcsolatunkból? - kérdeztem összevont szemöldökkel, miközben beleittam a nemrég kapott ásványvizembe. - Úgy értem, volt pár apró jel, amiből könnyen lekövetkeztethetnek valamit.
- Meglehet. Ezek a lányok olyanok, mint az FBI. Mindent kiderítenek, alaposan körbejárják a témát és futótűzként elterjesztik a köreikben. Az egész világon - elkerekedett a szemem. Az egész világon? Nem akarok a címlapokon kikötni! Az újságírók undorítóbbak, mint például egy útszéli motel. Az ember érzéseit nem veszik figyelembe, csak a haszonra utaznak.
- Tehát ma este már arról is olvashatok valamelyik portálon, hogy Harry-nek barátnője van, aki ráadásul én vagyok? - Paul bólintott egyet. - Remek. Lelkileg fel kell készülnöm a halálos és gyűlölködő üzenetekre.
Talán lesz olyan is, aki örül majd a kedvenc énekese boldogságának. Nem tudom. Csak reménykedem.

-------------------------

Sziasztok!
Egy hetes csúszással, de sikerült megírnom a folytatással :) A múlt hétvégén azért nem tudtam frisst hozni, mert sok tanulnivalóm volt :3 Köszönöm az előző fejezethez érkezett 2 kommentárt - Secret Queen és Andrea Ranocchia: Kicsit zokon vettem az előző kommentjeid, azért fakadtam ki ennyire. Remélem, nem bántottalak meg nagyon :3 ♥ -, a 17 pipát, a 13.000 megtekintést és a 31 feliratkozót ♥! A következő fejezetben most már sorra kerül a vacsora is és Harry-ék befejezik a beszélgetést :) Írjatok és pipáljatok bátran! :) További szép délutánt és pihenésben gazdag szünetet kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy

2014. december 7., vasárnap

Chapter 10

Love Me Harder ft. The Weeknd
Feszülten figyeltem a mellettünk elsuhanó tájat. Még a rádióban szóló Bublé sláger sem nyugtatott meg. A gyomrom már indulás óta borsó nagyságú görccsel „boldogított”. Legszívesebben otthon maradtam volna. De most nemcsak rólam, hanem Harry-ről is szó volt. Kettőnkről.
- Nem lesz semmi baj, Vadmacska - tűrt a fülem mögé egy tincset a fiú, majd az államnál fogva kényszerített arra, hogy a szemébe nézzek. Smaragdzöld íriszei szeretetteljesen, mégis kétségbeesetten csillogtak - Lazulj el, jó?
- Amíg túl nem esünk ezen a megbeszélésen, addig az ájulás szélén leszek - motyogtam a combomon pihenő kézre simítva a sajátomat. Haz összekulcsolta ujjainkat s egy puszit lehelt a számra. Még mielőtt jobban belemerültünk volna a csókba, egy erélyes dudálás zökkentett ki minket; a jelzőlámpa zöldre váltott. Kuncogva húzódtam el az énekestől, aki nyugtalanul felmordult. - Indulnunk kellene...
- A koncert után nem kíméllek, ezt jól jegyezd meg! - villantotta meg ezerwattos vigyorát. A gödröcskék láttán még szélesebb mosoly terült el arcomon, a pillangóim felébredtek a hasamban. - Ha már úgyis porondon leszünk, elviszlek vacsorázni. Benne vagy?
- Csak olyan helyre vigyél, ahová nem kell kiöltözni - adtam meg magam egy vállrándítás közepette, miközben Hazza leparkolt egy szürke Audi mellett. Felsóhajtottam. - Félek.
- Nincs mitől - cirógatta meg arcomat hüvelyujjával, majd kiszállt mellőlem s az oldalamra sietett. Szerencsére egy rajongó vagy lesifotós sem állta utunkat, így kéz a kézben léphettünk be az épületbe. Paul már várt minket a recepciónál, ezért időm sem volt tüzetesebben körbenézni. Mintha az életem múlt volna rajta, úgy fogtam Harry kezét. Ráadásul arra is oda kellett figyelnem, nehogy pofára essek a magassarkúm miatt. Amikor beléptünk a hatalmas irodába, minden szempár felénk irányult. A levegő a tüdőmbe rekedt, valósággal küszködtem az oxigénbevitellel.
- Á, Harry! Örülök, hogy ideértetek! - ugrott fel a helyéről egy szőke hajú, fekete öltönyös fickó. Arcát néhány napos borosta fedte, mélykék szemeit fekete keretes szemüveg vette körül. Harmincas évei környékén járhatott; a tartása és a személyisége tekintélyt parancsoló volt. Mire feleszméltem gondolataimból, felém nyújtotta jobbját. - George Mills, a Modest! igazgatója. 
- Ariana Grande, örvendek - mosolyogtam rá erőltetetten. Le kellett gyűrnöm az epés megjegyzéseimet, nehogy még nagyobb kalamajkát okozzak.
Miután helyet foglaltunk, kezdetét vehette a megbeszélés. Kérdések záporoztak felénk, melyekre javarészt Haz válaszolt. Amikor a munkámra kérdeztek rá, úrrá lett rajtam az undor és a rettegés, csak feszengve tudtam válaszolni. Az irodát sutyorgások töltötték be, én pedig kis híján elsírtam magam szégyenemben. Az sem segített a helyzeten, hogy az igazgató tekintete mindvégig rajtam pihent. Akármerre néztem, magamon éreztem perzselő szemeit.
- A szavaidból ítélve szeretnéd, ha a kapcsolatotok megmaradna mindenféle szerződés vagy egyéb kötöttség nélkül... - szólalt meg az igazgató-helyettes, Jack. A göndörke biccentett egyet. - Ez megoldható. Egy feltétellel: Ariana-nak fel kell hagynia a prostitúcióval! Hatalmas ellenszenvet váltana ki a rajongók körében, ha megtudnák a kisasszony foglalkozását.
Egyszerre sokkolt és lepett meg a döntés. Örömmel mondanék le az életem e szakaszáról, kérni sem kell. A sokk a kapcsolatunk elfogadására vonatkozott. Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen szemet hunytak a szórakozóhelyen történtek felett. Bár, kitudja, mi jár a fejükben.
- Természetesen elfogadjuk a feltételt - bólintottam rá néhány percnyi mérlegelést követően. Ha ez kell, hogy együtt lehessünk s a fiúk híre se romoljon, önként és dalolva hagyom magam mögött ez a „sötét korszakot”.
Azzal azonban mindannyian egyetértettünk, hogy ma már biztosan olvashatunk valamelyik pletykalapban a tegnapi incidensről. Ha képek nem is készültek, néhány szemtanút valószínűleg elcsíptek egy-egy szaftos részletért az újságírók.
- A sajtósunk majd eltusolja az ügyet, ha esetleg durvulnának a találgatások. Még egy dolog: többször ne keveredj ilyenbe! Ezzel árthatsz a bandának, te is tudod - az énekes szem forgatva bólintott egyet. Jack rosszallóan megrázta a fejét. - Semmit sem változol, igaz-e? Ugyanolyan pimasz vagy, mint mindig...
- Ilyen a formám - kortyolt bele ásványvizes palackjába Harry, én pedig akaratlanul is elvigyorodtam. A mosoly az arcomra fagyott, amikor a fiú keze a combomra siklott. Pilláim alól néztem fel arcára, melyen egy vidám vigyor trónolt levakarhatatlanul. Suttogva intézte felém szavait, miközben bőrömön zongorázott hosszú ujjaival. - Lángvörös az arcod, Vadmacska...
Említett testrészemet a kezeim közé rejtettem, mire a mellettem ülő fiú felnevetett. Látni nem láttam, de éreztem, hogy ismételten ránk terelődött a figyelem. Haza akartam menni. Most.
- Ha nincs más, akár mehetnénk is. Még vár rám egy üzleti ebéd - igazította meg nyakkendőjét George, majd odajött hozzám. Felvont szemöldökkel hátráltam egyet. Mit akarhat tőlem ez a barom? - Remélem, még találkozunk! Sok sikert a sztárvilágban, Ariana...
- Öhm... Köszönöm?! - motyogtam s miután köszönésképp biccentettem egyet, odamentem Harry-hez. Paullal beszélgettek éppen, de azt már nem hallottam, mi volt a beszélgetésük témája. Gyanúsan gyorsan hallgattak el. Mosolyt erőltetve arcomra szólaltam meg, bár a hangom kissé magasabb oktávon pihent. - Mehetünk?
- Persze. Később találkozunk, Higgs - ráztak kezet a férfivel, majd elhagytuk a helységet. Faggatózni nem akartam, de jó lett volna tudni, miről beszélgettek. Zakómat összébb húzva ültem be a kocsiba, aztán bekötöttem magam és egy pillanatra lehunytam a szemem. Túl sok minden keringett a fejemben. Amikor Haz beült mellém, felé fordultam. - Menj egyedül a próbára, én szeretnék egy kicsit pihenni a koncert előtt. Rendben?
- George kavart fel ennyire? - kérdezett rá rögtön, mintha a fejembe látott volna. Részben. Aprót bólintottam. - Az a kretén rosszabb, mint egy pióca. Amióta Jack előléptette, így viselkedik.
- Reménykedem benne, hogy nem kell többé találkoznom vele - mondtam őszintén, aztán kinéztem az ablakon. Már abban az utcában jártunk, ahol Harry háza állt. Pár perc múlva elhalkult a motor. - Küld el üzenetben a helyszín címét és a kezdés időpontját, oké?
Válaszul kaptam egy nagy bólintást s egy térdremegtető csókot. Rákvörös arccal és lemoshatatlan vigyorral szökdécseltem be a lakásba, majd fel a szobámba. Ruhástól borultam az ágyra, ahol azonnal elnyomott az álom.

***

A telefonom zenélésére ébredtem. Kipihenten nyújtóztam egyet s a készülékért nyúltam. Harry neve villogott a kijelzőn, ennek köszönhetően nagyot dobbant a szívem és a mosoly szélesebb lett az arcomon.
- A manóba! Én szerettelek volna felébreszteni... Mondjuk a csókjaimmal... - elkerekedett szemekkel meredtem a gardróbból kilépő fiúra. Ajkain dögös vigyor csücsült, szinte fülig érő. Haja laza kontyba lett fogatva; felsőtestét alig begombolt ing, hosszú lábait a már megszokott fekete farmernadrágja takarta. - Már megint paradicsom jelent meg a fejed helyén...
- Kellett neked ilyen jó pasivá válnod az évek során. Talán, ha azt az inget begombolnád, akkor nemcsak a mellkasod, hanem a szemeid vonzanák a tekintetem - térdeltem fel az ágyon, kezeimet pedig az ölembe ejtettem. Fogaimat az alsó ajkamba mélyesztve pislogtam párat, miközben oldalra döntöttem a fejem. Haz felnevetett. - Mi olyan vicces, hm?
- Alig 2 órája kaptál egy szenvedélyes csókot, Vadmacska... Ennyire ne legyél telhetetlen, mert a végén szexmániásnak foglak hinni - jött oda hozzám. Körém fonta karjait s mire észbe kaphattam volna, átdugta nyelvét a számba. Hevesen faltuk egymást, alig kaptunk levegőt. A zakóm már a földön pihent, ahogy a fiú inge is. Harry a nyakam harapdálásánál állt meg. - Fél óra múlva kezdődik a koncert... Utána elviszlek vacsorázni és ha jó kislány leszel, többszörös desszertben részesülhetsz...
- Kecsegtető, nagyon kecsegtető - hümmögtem visszafojtott kuncogással. Amint az énekes leemelt az ágyról, besiettem a gardróbba s átöltöztem. Sietősen átkocogtam a fürdőbe, ahol kifésültem a hajam és összekötöttem egy erős lófarokba. Miután felkerült a smink, kifestettem a körmöm. Fújtam magamra a kedvenc parfümömből, aztán lekapcsoltam a villanyt és mosolyogva összecsaptam a tenyerem. - Vedd fel az inged és induljunk, mert a fiúk kitekerik a nyakad!
Haz megrázta a fejét és roppant kifinomult mozdulatokkal, kellő lassúsággal magára kapta a ruhadarabot. Ahelyett, hogy szót fogadott volna nekem - gombolja be az ingét rendesen, ne úgy, mint aki magasról tesz az egészre -, lustán begombolt kettőt és diadalittasan, mint aki jól végezte a dolgát, kihúzta magát.
- Show must go on! - bokszolt a levegőbe, miközben a telefonjára pillantott. Mosolya szélesebb lett, mint eddig volt. Vajon mit titkolhat előttem? Egyáltalán titkol valamit? Fenébe a férfiak észjárásával!

-------------------------

Sziasztok!
Egy napot késett a Mikulásom, de annyi dolga volt, hogy sajnos csak most landolt a szánja nálam :) Kissé kritikus vagyok a fejezet első felével kapcsolatban, de Ti majd eldöntitek :) Köszönöm az előző részhez érkezett 4 kommentárt - Heni, Nelli, Veronica~ és Andrea Ranocchia: Sajnálom, hogy nem pakolom bele rögtön a mellékszereplőket a történetbe, de ők mellékszereplők. A másik pedig, kikérem magamnak, hogy a szexre épül a történet. Ha jól emlékszem, valahol már megemlítettem, hogy ez a blogom nem az a habos-babos és nyáltól tocsogó sztori lesz... Ki akartam törni ebből a világból. Ennyi az egész. Arról pedig nem én tehetek, hogy ennyi (84, azt hiszem) érdeklődő mellett nem kapsz visszajelzést... -, a 14 pipát és a 11.000! megtekintést ♥! Ti vagytok a legeslegjobbak ♥! További szép estét és sok-sok erőt kívánok a jövő héthez ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy